Aggodalom

Az életben annyi minden miatt aggódunk. Az olyan banális esetektől kezdve, hogy ránk jön-e a tavalyi nadrágunk, vagy jól sikerül-e a szülinapra sütött torta. Persze vannak ennél súlyosabb történetek is: mondjuk okot ad a félelemre, hogy sikerül-e az államvizsgánk, vagy kijövünk-e a havi fizetésből? Talán mégis akkor értjük meg igazán az aggodalom lényegét, amikor gyerekünk születik. Mert ugye mindenki ismeri a mondást: kis gyerek kis gond, a nagy meg még nagyobb...

Amikor fiatal voltam, nem tudtam hova tenni miért kellett a szüleimnek olyan nagy ügyet csinálni abból, ha nem értem haza a megbeszélt időre a buliból. Az sem volt világos, miért olyan fontos számukra, hogy jól teljesítsek az iskolában és miért kellett ezerszer elmondaniuk: magadnak tanulsz, azt soha, senki nem veszi el tőled. Nem értettem miért nem engedték meg, hogy a fiú, akivel már hónapok óta randiztunk, nálunk aludjon És egyáltalán, miért akartak mindig mindenbe beleszólni?

Amióta megszülettek a gyerekeim, már sok mindent másként látok. Olyan történések lettek nagyon fontosak, ami azelőtt meg sem fordult a fejemben. Például, hogy rendszeresen legyen tartalma a pelenkának. Őrület! Már nekem is álmatlan éjszakákat okoz ha magasra szökik a láz, kétségbe ejt, ha kiütések jelennek meg és bizony nem mindegy hogyan sikerül egy-egy dolgozat. Aggodalmak ide vagy oda, tudom: hagynom kell, hogy elkövessék a saját hibáikat. Nekik is lesz majd miért izgulniuk az életben...