Kongjanak a vészharangok! – a bátonyi állatorvos szerint lehet, hogy az utolsó órában vagyunk

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) vizsgálatai az év eleje óta kutyánál és aranysakálnál is igazolták a veszettséget. Az ukrán határ közelében kimutatott újabb fertőzések miatt a Magyar Állatorvosi Kamara (MÁOK) és a Nébih a veszettség elleni védőoltás fontosságára hívja fel az állattartók figyelmét.

– A veszettség egy vírus által terjesztett betegsége az emlős állatoknak. Hazánkban a vadon élő ragadozók, a rókák és az aranysakál, valamint a kóbor állatok és általuk a háztartásokban élő kutyák, illetve macskák vannak leginkább kitéve a betegségnek – tájékoztatott Horvát-Mester Anita, bátonyterenyei állatorvos. – A vírus minden emlőst meg tud betegíteni, így az embereket is. A legrémisztőbb ezzel kapcsolatban, hogy nagy eséllyel mindaddig menthető a fertőzött, amíg nincsenek tünetei. Azonban amint azok megjelennek, a beteg gyógyíthatatlan lesz. Ennek magyarázata, hogy amíg a vírus a szervezetben a periférián dolgozik, lehet vakcinázni. Amint bekerül az agyba, semmit sem ér ellene az oltás.

Az apró kis vírus egy cica simogatása közben, vagy egy játékos kutyás délelőttön, általában egy harapás következményeként bekerülhet az ember szervezetébe. Ott meglapul, és megkezdi útját az agy felé. Az ember nem tapasztal fájdalmat, nem gyullad be tőle jobban a seb, nem lesz piros csík a kézen vagy a lábon, ami kíséri az útját. Egyszerűen csak halad az idegsejtek mentén egészen az agyig. Ha eléri, mindennek vége. A tünetek elképesztőek és borzalmasak. A központi idegrendszer gyulladása elviselhetetlen fájdalommal jár. A beteg kifordul önmagából, kerüli a fényt, nem tudja elviselni az erős hangokat és szagokat, nem kívánja a vizet, mindemellett mohó étvággyal falhat evésre alkalmatlan anyagokat, tárgyakat. Fájdalom, tévképzetek, rohamok, őrület, majd végül teljes bénulás.

Érdekesség, hogy a veszettséget régen a vámpírokkal hozták párhuzamba. A mostani gondolkodás alapján a veszettséggel fertőzött embereket tarthatták vámpíroknak, hiszen agresszíven viselkedtek, folyt a nyáluk, nem bírták a vizet és a szagokat. Nem viselték el azokat az erős hatásokat – például a fokhagyma szagát, vagy a fényt – amik az idegrendszert ingerelték.

Az, hogy a tünetek mikor jelentkeznek függ attól, hogy a pont, ahol megsebzett egy fertőzött állat, milyen messze van a központi idegrendszertől. Ha távol, akkor akár egy évig is eltarthat amíg a vírus az idegsejtjeinken keresztül eléri az agyat. Azonban, ha a vállat, a nyakat, vagy akár a fejet éri a sérülés, akkor napokon belül jelentkezhetnek a tünetek. Fontos tehát a felismerés, és az, hogy azonnal orvoshoz forduljunk!

– Jó hír azonban, hogy a kutyák és a macskák rendszeres veszettség elleni oltásával megelőzhető a baj – hívta fel a figyelmet a szakember.

Hazánkban csak a kutyák oltása kötelező, de sokan ennek sem tesznek eleget. Azonban a macskák ugyanúgy, sőt, talán még inkább forrásai lehetnek a betegségnek. Hiszen amíg az ebek jórészt nem hagyják el a portát, addig a cicák sokkal nagyobb teret járnak be, és akár egy rókával is szembe szállnak, majd az estét a gazdi mellett töltik az ágyban. Ezért nagyon fontos tudatosítani az emberekben, hogy a macskákat is oltassák be veszettség ellen. Ezzel nem csak a kis kedvenceinket, hanem a gyermekeinket és a családtagjainkat is megvédhetjük.

Az állatorvos kitért arra is, hogy kutyák esetében a veszettség elleni vakcinázás kötelező, amelynek ideje is kötelezően betartandó. Eszerint az állat korának meg kell haladni a három hónapot, de maximum négy hónaposan már oltottnak kell lennie, majd azt hat hónapon belül meg kell ismételni. Ezt követően évente egyszer kötelező az oltás. Ilyen ismételt vakcinázásban kellene részesíteni minden olyan kutyát és macskát, ami még nem, vagy három évnél régebben kapott veszettség elleni vakcinát. A rókák és más vadon élő ragadozók esetében orális vakcinázás történik, egy-egy területen időnként szétszórják a húsba rejtett oltóanyagot. Ezt általában táblákkal jelezik, azért, hogy ne a kedvtelésből tartott állatok fogyasszák el a kihelyezett vakcinákat.

– Állatorvosként is nehéz felismerni a veszettség tüneteit, hiszen az utóbbi években szerencsére kevesen találkoztunk fertőzött állattal. Éppen ezért nagy segítség, hogy a kollégák összefogtak és egyre több videót készítenek, posztolnak, tájékoztatják egymást – fogalmazott Horváth-Mester Anita, aki azt is elmondta, hogy a csendes veszettségnek nevezett tünetegyüttes tovább nehezíti a kór diagnosztizálását. A betegség dühöngő típusánál jellemző, hogy folyik az állat nyála, vicsorog, nem a megszokott viselkedést mutatja, támadó magatartást vesz fel. Ez főként a macskáknál fordul elő, amik eltorzult fejjel, felálló szőrrel támadják a fejet, harapják a nyakat. Csendes veszett lehet például a szarvasmarha, amely mégis olykor agresszívnek bizonyulhat, támadja a saját borját, céltalanul bolyong, eldől és megváltozik a hangja. A rókákra is jellemző a kevert forma. Elveszti óvatosságát, közeledik az emberhez, csendben, szelíden viselkedik, majd mikor közel kerül, agresszív, dühöngő állattá válik.

– Az állatorvosok ezt egyedül nem tudják megoldani, ebben a lakosság segítségére is szükségünk van. A gazdáknak nincs sok teendőjük: ha eddig nem tették, fogják meg és oltassák be kedvencüket! – húzta alá a szakember. – Elképzelhető ugyanis, hogy az utolsó órában vagyunk. Februárban a rókák nyakukba veszik a világot, elindulnak párt keresni. Előfordulhat, hogy Ukrajnából tünetmentesen útra kel egy példány és egészen Nógrádig vándorol, hogy párt találjon. Mire ideér, a vírus bekerül a központi idegrendszerébe és itt kezdi el terjeszteni a betegséget. Nem túlzás hát kongatni a vészharangokat!

A jövőben az is fontos lenne, ha a 13-14 éves gyerekek az osztályfőnöki órákon hallanának a felelős állattartásról és a veszettségről. Tudással kell felvértezni a fiatalokat, hiszen jól látható, hogy napjainkban a felnőttek sincsenek tisztában ezzel a betegséggel, nem számítanak arra, hogy ők, vagy a családtagjuk megfertőződhet. Megfelelő ismeretekkel azonban a jövőben ennek az esélyét kizárhatnánk.