Láthatatlan

A világnapok sorában helyet kap a láthatatlan munkáé is. Azok a tevékenységek tartoznak ide, amelyekért nem jár fizetés, amik csak akkor tűnnek fel, ha elmaradnak. Ebből számomra egyenesen következik, hogy mégsem a munka láthatatlan, hanem azok, akik elvégzik azt. A különféle felmérések ugyan azt mutatják, hogy a főzést, a takarítást, és más ház körüli teendőket egyre inkább megosztják egymás közt a nemek, de ezen a téren még mindig a nők vállalnak magukra nagyobb részt. Gondolom, nem jókedvükben. Még ma is él a fejekben az a kép, hogy férfi reggel elindul munkába, tökéletes sminkben mosolygó felesége csókot dob utána, aztán vasalt kötényében egész nap sürög-forog, és meleg étellel, még mindig mosolyogva várja haza napközben megfáradt urát. 

Napjainkban azonban kevesen engedhetik meg maguknak, hogy a családban csak az egyik fél dolgozzon. Mára kevés az olyan feleség, akinek csupán a házimunkát kell elvégeznie. Így a nyolcórás műszak után újabb kezdődik, amikor kádat súrolhat, szőnyeget porszívózhat, kikérdezheti a házi feladatot és kipucolhatja a cipőket. Ezekért a tevékenységekért ugye nem jár fizetés, legtöbbször elismerés sem. Sokaknak természetes, hogy friss az ágynemű, tiszta az ing, meleg a vacsora. Természetesen vannak férfiak, állítólag egyre többen, akik kiveszik részüket a teendőkből. Kapják hát kézbe uraim a porszívót és vigyék ki a szemetet, mert lehet, hogy ez a munka láthatatlan, de magától nem készül el!