Félelmek a tengerben

Azt hiszem, amikor az ember leküzdi egy félelmét, sokkal erősebbé válik. Így volt ez velem is a közelmúltban. Éppen nyaraltunk, és egy hajókiránduláson vettünk részt a Vörös-tengeren. Ezzel nem is volt semmi gond, hiszen nagyon szeretem a tengert, úszni is szoktam, szóval nem féltem egészen addig, ameddig nem jött a program, amely nem más volt, mint a sznorkelezés. Amikor a maszkot az arcomra tették, már akkor elfogott a pánik, hiszen nem kaptam úgy levegőt, mint anélkül. Nagyon ijesztő volt, remegett minden porcikám, de persze ehhez kaptam úszótalpat is, amelyben szinte képtelenség volt közlekedni. Végül nagy nehezen, összeszedve minden erőmet, lemásztam a hajólépcsőn a vízbe és próbáltam elengedni magamat. 

Szerencsére volt velünk egy profi búvár is, aki igyekezett figyelni ránk. Amikor elindultunk, eleinte rettentően féltem, de a látvány, ami fogadott a víz alatt, egyszerűen varázslatos volt. Egy igazi tengeralatti világ tárult elém, meseszép korallzátonyt láthattam benne sok-sok színes hallal. Nagyon izgalmas és felejthetetlen élmény volt, de bátor tett is, hiszen a nyílt tengeren úsztam, ahol természetesen veszélyes élőlények is élnek. Ugyanakkor úgy érzem, megérte, hiszen sosem volt még ilyen kalandban részem és bármikor visszamennék. Ráadásul nagyon büszke voltam magamra, hogy legyőztem egy nagy félelmemet. Az igazi, víz alatti búvárkodást azonban már nem biztos, hogy bevállalnám, de sosem lehet tudni, mit tartogat az élet...