Nosztalgia

A címszó mögé akár kérdőjelet is illeszthetnénk, attól függően, hogy kinek milyen a viszonya az engem ezen írásra késztetett s az alábbiakban olvasható témához, jelenséghez. E hét elején a Kossuth Rádió egyik, Tarnóczi László készítette riportjában hallottam, hogy dr. Fodor Miklós, a Dornyay Béla Múzeum igazgatóhelyettese a Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében készül egy előadásra Salgótarján belvárosának átépítéséről, modernizálásáról.

A történész nem először fog beszélni erről, a település életét alapjaiban megváltoztató nagy jelentőségű, bő ötven évvel ezelőtti építkezéssorozatról. A Fő tér hangulatát a mai napig meghatározó karaktert a korszak országosan is az élmezőnyben számon tartott építészek – köztük Finta József, Magyar Géza, Szrogh György – valamint Somogyi József és Varga Imre szobrászművészek alakították ki, oly módon, hogy a Magyar Urbanisztikai Társaság 1968-ban, a város fejlesztése és a városközpont rekonstrukcója terén elért kiemelkedő eredményeiért az elsők között tüntette ki Salgótarjánt Hild József-Emlékéremmel.

E jelenség ezekben a napokban azért kap úgymond különös fénytörést, mert Fodor Miklós mondandóját a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Háza Baglyaskő Időskorúak Otthonában fogja kifejteni. Tehát olyan hallgatók körében, akik közül sokuknak saját élményeik is vannak a jelzett drasztikus változásokról. S lehet, hogy ezek a benyomások kellemesek – hiszen új, kényelmes otthonhoz jutottak ők, vagy családtagjaik, s akkor ők joggal nosztalgiáznak – de előfordulhatnak ellenkező előjelű emlékek is.