Nem ér rá a diéta

Mindig is szerettem enni, de sajnos nem az egészséges ételeket. Napközben van, hogy egyáltalán nem eszek, inkább este, amikor már nincs semmi dolgom.

Tudom, ez a legrosszabb, amit tehetek, de eddig nem látszódott meg rajtam. A versenysport, a mindennapi mozgás nem engedte, hogy felszaladjanak a plusz kilók, azonban amióta abbahagytam, elkezdtem pocakosodni. Többször kezdtem bele a kondizásba, de az időm nem igazán engedte meg a rendszerességet, reggel pedig nehezen kelek fel, így a korai sportolás sem opció nálam. Persze a kifogás a legkönnyebb, de tegnap elhatároztam, hogy a lehetőségeimhez és az önismeretemhez mérve megszabadulok a feleslegtől. Imádom a cukros üdítőket, valószínűleg nem is az étkezés a felelős a gömbölyödésért, hanem a kóla. Jól bevált módszer, hogy félretolom ezen palackokat, és csak vizet iszom több héten keresztül, nemrégiben így már meg is szabadultam három kilótól. 

A finom ételeket pedig nem vonom meg magamtól teljesen, úgyis elcsábulok, viszont az adagokat csökkentem, a csokoládét pedig kiiktatom az életemből. Muszáj áldozatokat hoznunk azért, hogy testileg és lelkileg rendben legyünk. A pillanatnyi formámban kényelmetlenül érzem magam, olyannyira, hogy nem a „holnaptól diétázom” szakaszomban vagyok, hanem a tettek mezejére léptem. Bízom benne, hogy pár hét múlva már szívesebben veszem fel a ruháimat, és nem lelkiismeret-furdalással fekszem le, hogy már megint sok kalóriát fogyasztottam annak ellenére, hogy elégedetlen vagyok magammal...