Léhűtő celebek

Bárki nevezhet nyugodtan ódivatúnak, elmaradottnak, régimódinak, én mégis vállalom minden ódiumát a véleményemnek: abszolút haragban vagyok azzal a szóval, celeb. Nem is követem a számomra jellegtelen figurák mindennapos életét, amiért persze még ismerősi körben is megkapom a magamét. A múltkor idős barátom az egyik legolvasottabb magyar bulvárújságot lapozgatva nekem szegezte, hogy egy hölgy ezt meg ezt csinálta. Én meg visszakérdeztem, kiről is beszél. Mire a haver szúrósan a szemembe nézett, és lehordott, miként fordulhat elő, hogy egy újságíró ennyire tájékozatlan. 

Sajnálom, végképp nem érdekel ez a világ. Számomra az ember értékét nem a pénze, nem a népszerűsége adja, hanem a tudása, a szakértelme, a személyisége, az agyi kapacitása. Mélységesen lenézem azokat, akik a puszta pénzösszegért bármire képesek. Egyáltalán nem tud meghatni például egyes előadók szerelmi válsága, az egykori szépségkirálynők még mindig formás idoma, vagy éppen a milliomosok szabálytalan parkolása, arról nem is beszélve, milyen mélyen böfög élő adásban egy híresség. Akár úgy is fogalmazhatnék, elegáns varjúmadárként állok az effajta hírekhez.

Szóval én megmaradok Bessenyei Ferencnél és Sinkovits Imrénél, Darnyi Tamásnál és Egerszegi Krisztinánál, Presser Gábornál és Keveházi Gábornál, Egri Jánosnál és Vitray Tamásnál. Az ő emberi és szakmai értékük megkérdőjelezhetetlen, és kiállja a legvadabb idők próbáját.