Évtizedekig postásként rótta az utcákat a 100 éves csécsei nyugdíjas

– A közelmúltban ünnepelte 100. születésnapját a nagynéném, ez alkalomból összegyűlt a család, gyermekei, unokái is köszöntötték – tájékoztatott portálunkhoz eljuttatott levelében Lánczi Imréné, rendszeres olvasónk. – Jó alkalom adódott hát arra, hogy felidézzük a felejthetetlen emlékeket.

Mint mondta, Angyal Sándorné, vagy ahogy a csécseiek nevezték: a postás Annus néni, kislányként rövid időre nevelőszülőkhöz került édesanyja betegsége miatt. Fiatalon summásként dolgozott, jobb módú családoknál szolgált. Később a postához került kézbesítőként. Évtizedeken keresztül rótta Csécse utcáit, kézbesítette a leveleket, újságokat. Szerette az embereket, és őt is szerették. Mindenkivel kedves volt és barátságos. Élete nagy részét szülőfalujában Csécsén töltötte. Itt ment férjhez, született két lánya és egy fia. Sokszor állt megpróbáltatások előtt, de mindig mindent megoldott. Talpraesett, energikus és vidám természete egész életében elkísérte. 

– Nyugdíjasként azonban a sors úgy hozta, hogy Rákoskeresztúrra költözött, ahol a katolikus közösség hamar befogadta. Itt Annus néni karitatív munkában is részt vett. Jelenleg két lányával és legidősebb unokájával Dömsödön lakik. A Csécsén élő fiánál azonban minden évben eltölt néhány napot, így alkalma van találkozni a helyiekkel és a rokonokkal is – fogalmazott Lánczi Imréné. Hozzátette: korát meghazudtoló frissességét mi sem bizonyítja jobban, mint az az eset, amikor dédunokáját kísérte el a lovardába és megjegyezte: örömmel felülne ő is a lóra.