Jeszenszky, a kecske

Idős barátom mesélte, hogy fiatalabb korában, valamikor a rendszerváltás hajnalán állatokat tartott a  gazdaságában. Egy kecske is ott legelt a többi jószág között, akit a gazda Jeszenszky névre keresztelt, mondván az első szabadon választott kormány külügyminiszterének szakállára kísértetiesen hasonlított a kecske ajkának lecsüngő szőrzete. 

Barátainak, ismerőseinek előszeretettel mesélt a farmjáról, és folyamatosan említette, hogy nála rendszeresen megfordul Jeszenszky. Nosza, az egyik új haver azonnal felkapta a fejét a kijelentésen, és nagy hangon, szinte követelte, ő bizony meg akar ismerkedni vele. „Semmi akadálya” – válaszolta a majorság tulajdonosa, hiszen Jeszenszky most is ott pihenget az udvari fűzfa árnyékában. 

Emberünk kapva kapott az alkalmon, és sürgősen látni akarja a közismert személyiséget. A kíváncsi barát döbbenten szemlélte, amint Jeszenszky jó étvággyal majszolgatta a fa alatti fűcsomókat...