Kilökhette fiókáit a fészekből az őrhalmi gólyapár

Bizonyára sokan emlékeznek még Báró nevére. Az idős hím gólya Nógrád megyébe tartó fajtársai közül rendre elsőként érkezett meg tavaszi-nyári otthonába, az őrhalmi általános iskola kéményének magaslatára. Mivel jeladóval rendelkezett, követni lehetett az útját, és a gyerekek ujjongva fogadták, amikor február utolsó, avagy március első napjaiban méltóságos körözésekkel felmérte a terepet, majd letette lábait a hosszú hónapokig árválkodó fészekbe. Kiderült, azért olyan korán jött, mert ő nem a messzi Afrikában találta meg téli szállását, hanem csak a Közel-Keletig szállt, így visszafelé repültében kevesebb kilométert kellett megtennie. Aztán őt is elérte a végzete, feltehetően lelőhették Kis-Ázsiában.

A fészek sokáig üresen állt, aztán egy fiatalabb pár találta meg itt a számítását. Az előző években szépen nevelgették a fiókákat, a szemközti buszmegállóból sokan követték, amint a szülők feje mellett a kicsiké is előbukkan, és nem egyszer tapsra ragadtatta az embereket, ahogy megpillantották az új jövevények első szárnypróbálgatásait. Idén azonban hiába vártuk a gyermekáldást, a fiókák nem tűntek elő. 

Megkerestük Papp Ferencet, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nógrád Megyei Helyi Csoportjának elnökét, legyen segítségünkre és adjon erre magyarázatot. A szakember elmondta, a lehető legrosszabbkor fordult májusban Őrhalom és Hugyag környékén csapadékosabbra és hűvösebbre az időjárás, és a tojásból frissen kikelt fiókákra sok csapadék hullhatott, ettől megfáztak, vagy elpusztultak, vagy a szülők életképtelennek ítélték őket, ezért kilökték az apróságokat a fészekből, akik ennek következtében a kisebb termetű ragadozó emlősök szabad prédájává váltak. 
Hozzátette: a jelenség egyáltalán nem számít rendkívülinek a madárvilágban, ráadásul ebben az esztendőben az Ipoly-völgyében több helyen előfordult hasonló elhullás. A gólyapár 2024 tavaszán talán – hosszú útjáról hazatérve – a természet törvényeihez alkalmazkodva újra nevelhet majd fiókákat.