A személyes kapcsolattartást tartja a legfontosabb feladatának Diósjenő új lelkipásztora

– Meséljen egy kicsit magáról, miért ezt a hivatást választotta?

– Azt gondolom ahhoz, hogy megértsük a felhívás valódi mélységét, el kell azon gondolkoznunk, hogy Isten mindig kiválasztja magának azokat, akiket erre a szolgálatra elhív. Igazából nálam is ez történt. Amikor 18 éves koromban teológia szakra jelentkeztem, akkor még nem voltam teljesen elszánt, de mégis éreztem egyfajta küldetéstudatot. Aztán a tanulmányaim végeztével, kikerültem egy gyülekezetbe és ott volt egy mély találkozásom Jézussal, amelynek kapcsán már teljesen másképpen végeztem a szolgálatot mint azelőtt. Nem tehetek másként, mint végzem azt, amit Isten rám bízott, a maga nehézségeivel küzdelmeivel, harcaival együtt. Tulajdonképpen úgy tudnám összefoglalni, hogy teszem azt, ami talán a legfontosabb ezekben a nehéz történelmi időkben.

– Hogyan került kapcsolatba a diósjenői gyülekezettel? 

– Korábban Szilvásváradon szolgáltam 22 évig, amikor megkeresett a diósjenői gyülekezet közössége. Miután meghallgatták a vasárnapi szolgálatot közölték velem, szívesen látnának a községben. Azt mondtam nekik, hogy szükség van egy kis időre, egyrészt a kisgyermekeink miatt, másrészt már régóta éltünk Szilvásváradon. Végül a végső döntést több hónap után hoztuk meg, ugyanis Isten részéről kaptunk egy határozott iránymutatást. Így már tavaly március óta látok el szolgálatot Diósjenőn.

– Hogyan zajlott a vasárnapi beiktatási ünnepség? 

– A beiktatási ceremóniát leginkább egy esküvőhöz tudnám hasonlítani, ahol a résztvevők az együvé tartozásukat ünneplik. Az eseményen részt vett Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki egyházkerületének püspöke, aki ellátta a szolgálatot, valamint Nyilas Zoltán, az Északpesti Református Egyházmegye esperese, aki pedig beiktatást végezte. Az egyházközségi közgyűlés nagyjából egy másfél órás alkalom, amelyen ünnepi köszöntők is elhangzottak. A legnagyobb örömömre a hagyományoktól eltérően az eseményt egy gitárjáték is kísérte. A ceremónia után szeretetvendégséget tartottunk, ahol kötetlen beszélgetést folytathattak a résztvevők. Fontosnak tartom kiemelni az ünnepséggel kapcsolatban, hogy igyekeztünk megszólítani más felekezeteket is. A beiktatott státusszal kapcsolatban pedig megjegyezném, hogy ez egy mély és titokzatos kapcsolat végérvényesítését jelentette. Az ünnepségen mindenki nagyon jól érezte magát és elégedetten távozott, aminek szintén nagyon örültem. 

– Szűkebb hazánkban Diósjenőn él a legnagyobb református közösség. Mit jelent az Ön számára, hogy itt folytathat szolgálatot?

– Nagy kihívás számomra, hiszen egy jóval kisebb gyülekezetből érkeztem, ahol talán sokkal kevesebb szolgálati lehetőség volt. Azonban Diósjenőn bibliakör, ifjúsági programok és az iskolában való hittanoktatás is színesíti a feladatot. Úgy vélem, hogy a munkatársakkal együtt jól működik a szolgálat, ami nagyobb erőt ad a gyülekezetnek. 

– Mit tart a legfontosabb feladatának a szolgálat során?

– Én a személy kapcsolattartásban látom a legnagyobb erőt. Ahhoz, hogy valaki vasárnap részt vegyen az istentiszteleten vagy éppen a gyülekezet aktív tagja legyen, a kapcsolatrendszer elengedhetetlen. A kisebb csoportokban, gyülekezeti közösségekben pedig fontos tovább erősíteni ezt a kapcsolatot, ami által az emberek a gyülekezet oszlopos tagjává válhatnak. Ezért szeretném a személyes kapcsolattartásra helyezni a hangsúlyt, illetve a lehetőségeimhez mérten minél többet találkozni és beszélgetni az emberekkel. Ezáltal pedig tovább erősíteni a helyi gyülekezetet. 

– Milyen tervei vannak a gyülekezettel kapcsolatban?

– A tervekről nehéz beszélni, hiszen sok van belőlük, de nincs a kezünkben semmi olyan, ami a teljes bizonyosságot tartalmazná a kivitelezés szempontjából. Ezért úgy gondolom, végezni kell hűségesen a szolgálatot és a gyülekezet erősítését, amely nem a mi tehetségünk alapján, hanem Isten szeretete és munkája révén áll össze. Emellett szeretném továbbvinni az elődöm által rám hagyott közösségi programokkal jól felépített gyülekezeti életet. Végül pedig egy erős gyülekezeti identitást kialakítani.