Példakép

Nem kell ahhoz emberfeletti tetteket végrehajtani, hogy példaként álljunk mások előtt. Nem kell űrutazást tennünk, vagy feltalálni egy betegség ellenszerét. Bőven elég, ha a jó útra lépünk, amikor választás elé állít az élet. Ezt tette az a fiatal roma pék is, aki egy borsodi kis településen úgy döntött: bizony nem fog elkallódni, ahogy oly sok barátja. Pedig bőven lett volna kifogása arra, miért nem jár iskolába, miért iszik meg még egy pohárral, vagy gyújt rá a következő füves cigire. Galamb Alex még kisgyerek volt, amikor meghalt az édesapja. Akkor hullott darabokra az ötgyermekes család élete. Édesanyja depressziós lett, elvesztette a munkáját és nem törődött megfelelően a gyermekeivel. Nagyobb testvérei gyorsan kiléptek ebből a helyzetből, férjhez mentek, megnősültek, családot alapítottak. Alexnek maradt a szegénység, az éhezés. Mint mondja, volt olyan időszak, amikor ő is a könnyebb utat választotta: lógott az iskolából, a haverokkal követett el apróbb csínyeket. Aztán úgy döntött, nem ezt az életet akarja élni. Önként kérte magát a gyermekvédelembe és 14 éves korától mindent megtett azért, hogy pék lehessen. 

Szerintem már ez is elismerésre méltó, azonban Alex ettől sokkal többet tesz: saját konyhájában gyűjti maga köré a gyerekeket, akiknek nem csak szakmája szépségeit mutatja meg, hanem azt is, lehet kiút a szegénységből, csak tenni kell érte. Mottóját érdemes megjegyeznünk: kitartással példaképpé válhatunk!