Édesapja nyomdokaiba lépett a pásztói tűzoltó: elismeréssel díjazták áldozatos munkáját (podcast)

– Mikor és miért döntött úgy, hogy tűzoltó lesz?
– Már kis koromban érdeklődtem a szakma iránt, ugyanis édesapám a város tűzoltóparancsnoka volt, és akkor nagyon sokat jártam be a tűzoltóságra, illetve apukámmal elég sok helyen megfordultam a tűzoltósággal kapcsolatosan. Tanulmányaim befejezése után megkaptam a sorkatonai behívót. Akkor már volt egy önkéntes alapfokú tűzoltói vizsgám, ezáltal kérvényeztem, hogy a polgári szolgálatot a pásztói tűzoltóságon végezzem el. Ez sikerült is, majd 2000-ben felszereltem a Salgótarjáni Hivatásos Tűzoltó-parancsnokságon, mint beosztott tűzoltó. Ott 14 évet töltöttem, majd a pásztói hivatásos tűzoltóság megalakulását követően jöttem ide. 2014-ben kerültem hivatalosan a városba, aminek örültem, hiszen itt helyben vagyok. Salgótarjánban végigjártam a ranglétrát és több képzésen is részt vettem. Már 23 éve dolgozok tűzoltóként, amelyre hivatásként tekintek.

– Mit jelent ön számára ez a szakma?
– Gyermekként is nagyon szerettem és felnéztem a tűzoltókra, illetve ez most is így van. Szeretem ezt csinálni ugyanúgy, mint akkor, amikor felszereltem. A kezdetekkor még sok minden újdonság volt a számomra, de mostanra azért elég sok mindent láttam és megszoktam.

– Több a tűz és a baleset megyénkben, mint húsz évvel ezelőtt?
– Szerint nem. Több az autó, de az utak és a járművek is korszerűbbek mint akkoriban. A balesetek száma lehet ugyanannyi, de nem olyan mértékű mint korábban.

– Az emberek manapság mennyire tisztelik a tűzoltókat és mennyire hálásak a munkájukért?
– Teljes mértékben hálásak. Nagyon jó érzés segíteni másokon és mindig meg is köszönik nekünk. Már ez jól esik, főleg, ha olyan családon segítünk, ahol vannak gyerekek is. Ez nagyon megható tud lenni, mióta nekem is vannak csemetéim teljesen másként élem meg. A gyerekekkel kapcsolatos esetek mindig megviselik az embert.

– Hogyan dolgozza fel a káresetek során látottakat?
– Ez úgymond egy nagy család, ahol mi dolgozunk és mindig megbeszéljük a történteket. Szerencsére nekem ebből sosem volt problémám, de persze vannak olyan dolgok, amik eszembe jutnak a mai napig.

– Van olyan, amit ki tudna emelni, amire a mai napig emlékszik?
– Jó és rossz emlék is van. Ami számomra kiemelkedő és egyben furcsa is volt, az 2013-2014 környékén történt, amikor Nagybátonyban gázrobbanás volt. Egy családot érintett, akkor még a város hozzánk tartozott és elsőnek érkeztünk ki a helyszínre. Az ott történteket nagyon rossz volt látni, főleg, hogy kisgyermeket is mentettünk az eset során. Jó emlék viszont az, hogy segítünk másoknak. Egy másik eset során Mátraszőlősön egy csirketelepen volt tűz közel ezer négyzetméteren. Ez egy igen furcsa élmény volt, ráadásul nagyon hosszú ideig dolgoztunk a lángok megfékezésén. Akkor kaptam is a Belügyminisztériumtól egy elismerést, ami nagyon jól esett.

– Nemrégiben is kapott elismerést, amely során tűzoltósági tanácsosi címet adományoztak önnek...
– Egyáltalán nem számítottam rá, hogy kitüntetéssel ismerik el a munkámat. Sajnos pont akkor voltam beteg, így nem tudtam átvenni személyesen, de nagyon jól esett és nagy öröm volt számomra.

– Hogyan tudja összeegyeztetni a munkát és a családot?
– Szerencsés vagyok, mert a párom mindenben támogat és már hozzászokott ahhoz, hogy így dolgozok és a gyerekek is elfogadták.

– Milyen tervei vannak a jövőt illetően?
– Továbbra is szeretnék itt dolgozni, hiszen szeretem a munkámat, valamint a közösség is nagyon jó és az összhang is nagy.

– Mivel tölti a szabadidejét, ha éppen nem dolgozik?
– Sok időt töltök a gyerekeimmel. Korábban a rally volt a mindenem, nagyon szerettem, de mostanság inkább a vadászat és a horgászat az, ami leköt.