Álom a természetben hagyott láthatatlan lábnyomról

Imádok kirándulni, de igencsak kedvem tudja szegni, amikor a természet lágy ölén sétálva egyszer csak szemben találom magam egy „ottfelejtett” hulladékkupaccal. Éppen emiatt fogadtam örömmel a napokban a közösségi médiát elárasztó bejegyzéshullámot, amely alapján megannyi megyei településről csatlakoztak csoportok hazánk legnagyobb önkéntes hulladékszedési mozgalmához, a TeSzedd akcióhoz. A hab a tortán, hogy mellettük több olyan község is akadt, akik nem a fenti program résztvevőiként, hanem önállóan szerveztek szemétszedést a Föld napjához kapcsolódóan.

Sokan húztak gumikesztyűt, ragadtak szemeteszsákot és szedték össze bel- vagy külterületen az eldobált holmikat, például műanyag flakonokat, amiket a kuka helyett a földre hajítottak a korábbi tulajdonosaik. A szemétszedési akciókhoz a megosztott képek szerint a gyerekek is lelkesen bekapcsolódtak. Mindez számomra némi reménnyel kecsegtet, hiszen bízom benne: ha a jövő generációja elé jó példát állítunk, akkor azzal talán megalapozhatunk egy tisztább „holnapot”.

Remélem egyszer elérkezik az idő, amikor a gyűjtési akciók önkéntesei akár lakott területről, akár azon kívülről üres zsákokkal térnek majd vissza… És talán egyszer teljesülhet az az álmom is, hogy sétálás közben semmi „oda nem illő” nem vonja majd el a figyelmem a természet szépségéről, mert kivétel nélkül minden embertársam számára természetes lesz, hogy semmit sem hagyunk magunk után a környezetben, legfeljebb a láthatatlan lábnyomunkat.