Kecsketejből készítenek sütiszappanokat Bátonyterenyén

Simon Patrícia és férje, Simon László története évtizedekkel ezelőtt Bátonyterenyén kezdődött, mindketten a nógrádi városban nőttek fel. Azonban a sors úgy alakította, hogy egészen Angliáig kellett utazniuk a megismerkedéshez. A kalandos, világjáró éveket, és az indiai lánykérést követően már együtt tértek vissza szülőföldjükre, ahol két kicsi gyermeket nevelnek, mindketten dolgoznak és isteni sütiszappanokat készítenek, aminek alapanyagát az általuk nevelt kecskék adják. 

A fagyos téli reggeleken sokakat húz vissza az ágy melege, azonban azok, akik állatot tartanak nem engedhetnek a kísértésnek. Mindegy, hogy milyen az időjárás, Patrícia és László hajnalban kelnek, hiszen a kecskéket minden évszakban, az év minden napján el kell látni. Az állatokat szinte családtagként tartják, neve is van mindegyiknek, a szemtelenebbek még az ajtón is besétálnak, ha az véletlenül nyitva marad. 

– Nagyon szeretem az állatokat, már gyerekként megtanultam velük bánni, hiszen édesapámnak voltak kecskéi, sosem állt távolt tőlem a róluk való gondoskodás. Ma már a saját állományunkkal törődünk, igyekszünk a lehető legjobb körülmények között tartani őket, így adnak jó minőségű tejet, ami az általam készített szappanok legfőbb alapanyaga – kezdi a történetet Patrícia.

De ne szaladjunk ennyire előre az időben, hiszen a pár megismerkedésének története is regénybe illő! Mindketten Bátonyterenyén nőttek fel, azonban Londonban ismerkedtek meg.

– Baristaként dolgoztam Angliában, már évek óta ott éltem. Patrícia egy közös barátunkat utazott ki meglátogatni. Itt találkoztunk először, egy házibuliban, azonban olyan nagy hatást tettünk egymásra, hogy néhány hónap múlva visszaköltöztem Magyarországra, azóta is egy párt alkotunk és két gyermekünk született – meséli László, aki arról is beszámolt, hogy sokat utaztak a világban, a lánykérés helyszíne sem volt mindennapi. – Egy barátom, akivel még Angliában ismerkedtem meg, meghívott az esküvőjére. Két hetet töltöttünk Indiában, itt tettem fel a kérdést Patríciának. Ebben egy elefánt is segítségemre volt, ormányában tartotta a gyűrűt.

A válasz természetesen igen volt, amit esküvő követett. Ezen a hangulat olyan fergetegesre sikerült, hogy a menyasszony tánc közben a lábát törte. 

– Budapesten kezdtük a közös életünket, azonban amikor a kisfiunkat vártuk, elképzelhetetlen volt számunkra, hogy a fővárosban neveljük őt. Szerettük volna, ha olyan helyen cseperedik, ahol jó a levegő, szép a táj és az is fontos volt számunkra, hogy a családunk, a szüleink közelében lehessünk. Így néhány éve visszaköltöztünk Bátonyterenyére – fogalmaz László. 

Időközben a kisfiuk után egy kislánnyal bővült a család, így lett kerek minden. A feleség, aki a Rendőrtiszti Főiskola civil szakán végzett, ma óraadóként abban az iskolában tanít, ahol egykor ő is a padot koptatta. Mint mondja, ez nagy öröm számára, mert nagyon szeretett ide járni, ahol nagyszerű pedagógusok készítették fel a továbbtanulásra, az életre. Ezért nem gondolkodott sokat, amikor felkérték, hogy oktatóként térjen vissza az intézménybe. Nagyon élvezi a diákokkal töltött időt. 

– Hobbiként kezdtem el szappanokat készíteni nyolc évvel ezelőtt. Egy tanfolyamot is elvégeztem, és rengeteget kutattam, olvastam arról, hogyan lehet kitűnő minőségű termékeket előállítani. Amikor visszaköltöztünk Bátonyterenyére és hozzánk kerültek a kecskék, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy a tejüket is felhasználom a szappanokhoz, hiszen olyan értékes összetevőket tartalmaz, amelyek nagyon jók a bőrnek – mosolyog Patrícia. – Számomra éppen ezért fontos, hogy az állatokat a lehető legjobb körülmények között tartsuk, hiszen ennek köszönhetően lesz a tejük is kiváló minőségű. Emellett arra is figyelek, hogy a további alapanyagokat – mint a méhviaszt vagy a marhafaggyút – helyi termelőktől szerezzem be. A termékeimhez használt levendulát és körömvirágot is a szomszéd néni neveli. Azt is fontosnak tartom, a hagyományos módszerrel állítsam elő a szappanokat.

Szó szerint hab is van a tortán, vagyis a szappancsodákon: nem csak a megszokott tömbben készíti el azokat Patrícia, hanem torta- és süteményformába önti az anyagot, amit ha megszilárdult, habzsákból díszít valósághűre. Szinte kedvünk lenne megkóstolni az alkotásokat, aminek dekorálása közben éli ki kreativitását a gazdasszony. 

– Sokan kérdezik, hogyan lehet ennyi szerepben helyt állni. Igyekszem azokat elkülöníteni egymástól, és mindig abban a legjobb lenni, amit éppen csinálok. Egyszerre vagyok anya, feleség, tanár, gazdasszony és szappankészítő is, de ezeket jól elhatárolom egymástól. Ez azonban a családom, a szüleink és elsősorban a párom segítsége nélkül nem sikerülne – mondta Patrícia. – A férjem a legfőbb támaszom, minden területen számíthatok rá. Ugyanúgy felkel éjszaka a gyerekekhez, mint amilyen lelkesen húz minden alkalommal gumicsizmát, amikor a kecskék helyét takarítjuk. Emellett a saját vállalkozását is építi. 

– Sok évvel ezelőtt, még Angliában fogalmazódott meg bennem, hogy olyan munkát szeretnék, amit szívesen csinálok. Olyan hivatást szerettem volna, ahol én vagyok a saját magam főnöke, így beoszthatom a szabadidőmet – veszi át a szót Laci. – Ez mára sikerült is, hiszen személyi edzőként telefonos applikáción keresztül hozom formába azokat, akik tőlem kérnek ehhez segítséget. Oldalamon edzésprogrammal, étrenddel és természetesen személyre szóló motivációval igyekszem támogatni az elhatározásukat. Emellett hamarosan gyermekfitneszt tartok Bátonyterenyén, mert azt tapasztalom, hogy kevés gyerekeknek szóló lehetőség van a mozgásra a környéken. Úgy vélem, ahhoz, hogy sikeresek legyünk abban, amit csinálunk elengedhetetlen egy támogató háttér. Mi ezt egymásban találtuk meg Patríciával. Ahogy eddig, úgy ezt követően is mindent megteszünk, hogy azt csinálhassuk, amiben örömünket leljük.