Szenzációs felfedezés! – rövidormányú zsuzsókával a Salgótarján közeli erdőkben is találkozhatunk

A Rádió1 helyi hírműsorában hívta fel a figyelmet a National Geographic cikkére, melyben egy hazánkban új bogárfajról, a rövidormányú zsuzsókáról írnak részletesen. 

Mint arról a portálon írnak: az állatka a szakértő szem számára gyanúsan idegen volt, s mivel a közelben áll a Suzuki gyár, ami miatt felmerülhet, hogy esetleg idegenhonos, ázsiai bogár juthatott be, alaposabb összehasonlító vizsgálatnak vetették alá a kis ormányosbogarat. A vizsgálatok és összehasonlítások alapján kiderült: a tudomány számára új fajt sikerült felfedezni.

– Az ormányosbogarak a világ talán legsikeresebb bogarai, bájos arcú, kissé vicces küllemű állatkák, a névadójuk, a megnyúlt „ormányuk” a szájszervük módosulásával alakult ki, s a nőstény bogarak ezzel fúrnak bele – a zsuzsókák esetében a tápnövényük fejlődő termésébe, ahová a petéiket aztán elhelyezik. A magyarul zsuzsóka néven ismert nemük (Curculio) világszerte kb. 400 fajból áll, hazánkban eddig tíz faját ismertük, ám a felfedezéssel ez 11-re bővült. Az új faj, a rövidormányú zsuzsóka nevet kapta, a tudományos neve a felfedező felesége, Szénásiné Demeter Gyöngyi tiszteletére Curculio gyongyiae lett – ismertették a felfedezést részletező cikkben.

Hozzátették: az állatka eddig megismert egyedeit molyhos tölgyeken találták, e fákon más zsuzsókák is előfordulnak, ám az új faj rendkívül ritka, és csak igen kis egyedszámban bukkantak rá a tipikus, dombvidéki mészköves, dolomitos élőhelyén, hazánk középső tájain, jórészt a Pilisben. A faj elterjedési területe, amint a múzeumi és gyűjteményi adatok ellenőrzéséből kiderült, Horvátországra és Görögországra is kiterjed. A bogár sárgás-barna színű, a testhossza átlag 6,5 (hím) – 6,7 (nőstény) milliméter, a jellegzetes ormánya még 2,5 millimétert hozzátesz ehhez, így közel egy centis az állatka. Ez is jelzi, hogy valóban igazi ritkaság lehet, hisz ennyire nagy méretű rovart nem lehet csak úgy nem észrevenni.

A felfedező a National Geographic érdeklődésére elárulta: – Elég nagy energiákkal kerestem a fajt az ország más pontjain, hogy minél több típuspéldány legyen a leíráshoz, de csak a tanulmányban bemutatott helyekről sikerült kimutatni. Ehhez képest az idei szezonban újonnan előkerült a Gödöllői-dombságból és a Balaton-felvidékről is, bár a korábbi 2-3 évben ezeken a helyeken is kerestem az állatot, de akkor nem került elő egyik helyről sem. Biztosan él a Mecsek-Villányi-hegységben is, hiszen ismert két horvát és egy görög példány is. A felfedezés hatására cseh kutatók is elkezdték célirányosan keresni és előkerült Morvaországból, valamint Szlovákiából is, Salgótarján közeléből, így biztosra vehető, hogy a Cserhát-Mátra-Bükk délies oldalait borító molyhos tölgyesekben is jelen van a faj. Tágabb kitekintésben valószínűnek tartom, hogy a Balkán-félsziget mellett Olaszországban, Franciaországban, de talán Spanyolországban is élhet.