Többkosárnyi eredményt terem a vesszőfonó szakkör Kisbárkányban

A település is csatlakozott azok közé, amelynek lakói A Szakkör nevet viselő online tudásmegosztó felület segítségével ismerkedhetnek meg népi mesterségekkel.

Körmöczi-Trenka Veronika, a helyi önkormányzat közművelődési munkatársa elmondta: a Nemzeti Művelődési Intézet által indított oldal több érdekes lehetőséget is kínál, amelyek közül tavaly a vesszőfonásra esett a választás. Mint elárulta, különösen örült ennek, hiszen a nagybátyja is szívesen fonta a vesszőket szabadidejében, a tőle örökölt kosarat pedig mind a mai napig kabalaként őrzi.

– A húszalkalmas foglalkozást eredetileg öt résztvevő számára hirdettük meg, hiszen ennyi személynek tudtunk alapanyagot, illetve eszközöket igényelni. Az érdeklődés azonban akkora volt, hogy azóta is közel tízen vannak jelen a szakkörökön. A csapat tagjai nagyon lelkesek. Mivel egy-egy kosár elkészítéséhez nem elegendő a rendelkezésre álló néhány óra, így van, aki a 18 órás kezdő időpontnál jóval hamarabb érkezik, hogy mielőbb hozzáláthasson a hántolt fűzfavesszők fonásához. Sőt, az sem ritka, hogy a szakkörösök hazaviszik a megkezdett „munkát”, hogy otthon tudják befejezni – mondta Körmöczi-Trenka Veronika, aki a kisbárkányi foglalkozások vezetője is egyben, hiszen korábban elvégezte az online szakkörvezetői tanfolyamot.

Hozzátette: az első órákat még 2021 őszén indították, azonban a Covid-19-világjárvány miatt kényszerszünetet kellett tartaniuk. Végül idén tavasszal tudták ismét belevetni magukat a vesszőfonás fortélyaiba. Tehették mindezt online videós tananyagok segítségével, amelyekben Gergely Ramóna kosárfonó, a népművészet ifjú ­mestere, népi iparművész, ­illetve édesapja, Gergely István kosárfonó mutatják be a vesszőfonást lépésről lépésre­.

Körmöczi-Trenka Veronika elárulta: a vesszőhajtogatás és a gúzskarika-készítés voltak az első lépések, majd fokozatosan haladtak előre a tananyagban. Megtanulták, hogy miként lehet fenékkarókat összetűzni és kerekre formázni, a széleket leszegni, a kosár alját és oldalát elkészíteni.

– A foglalkozások előtt be kell áztatni a munkához használt hántolt amerikai fűzfa vesszőket, hiszen szárazon azok könnyen eltörnek. Az idő előrehaladtával egyre több tapasztalatot gyűjtöttünk, a kosaraink is egyre formásabbak lettek. Az ismereteink folyamatos bővítése mellett a jó hangulat szintén elmaradhatatlan. Sokat nevetünk, és mindenben segítünk egymásnak. A kora esti órák során az összefont vesszők kosarakká, míg a tagok összetartó csapattá váltak. Persze sokat kell még gyakorolnunk, hiszen teszem azt a kosárfülek készítésének elsajátítása még előttünk áll. Ugyanakkor már vannak kész darabjaink is. Például szappantartókkal és kisebb tálcákkal, különböző méretű kosarakkal, illetve két esernyőtartóval is büszkélkedhetünk. A résztvevők, ahogy némi rutint szereznek, úgy engednek egyre nagyobb teret a kreativitásuknak, és próbálják megvalósítani a saját ötleteiket. Emiatt pedig valamennyi alkotás egyedi vonásokkal is rendelkezik – fejtette ki Körmöczi-Trenka Veronika. 

A program immár a végéhez közeledik, a művekből ­augusztusban nyílik kiállítás­, ahol a látogatók két héten keresztül csodálhatják meg a szakkörösök keze munkáját­.

A településen ugyanakkor továbbra is lehetőség kínálkozik majd a kreativitás kibontakoztatására, hiszen már két újabb képzésre jelentkeztek A Szakkör oldalán. A tervek szerint az érdeklődők a gyöngyfűzés mellett a quilling – képek készítése papírcsíkokból – technikával is megismerkedhetnek a következő turnusban. 
 

Szabadidős tevékenységként ismerkedett meg nagyapja hivatásával | A szakkör résztvevői közül kitűnik egy személy, Várszegi Róbert, aki egyetlen férfiként vesz részt a foglalkozásokon. Érdeklődésünkre elmondta: nagyapja Hajdúdorogon lakott. A település utolsó kosárfonójaként az 1980-as években gyerekeknek mutatta be e népi mesterség csínját-bínját, amely eseményről videó is készült.  – A felvétel az interneten keresztül hozzám is eljutott. Így, amikor megtudtam, hogy Kisbárkányban vesszőfonó szakkört indítanak, éltem a lehetőséggel, és azonnal jelentkeztem. Nem állítanám, hogy teljesen a véremben van ez a szakma, ugyanakkor azt hiszem, ha hosszú évekig folyamatosan gyakorolnám, talán egyszerűbbé válnának számomra a különböző mozdulatok. Nyilván ezzel így volt nagyapám is, ugyanakkor neki a kosárfonás hivatás volt, míg nekem szabadidős tevékenység – mondta Várszegi Róbert, aki immár néhány éve a településhez tartozó Borókáspuszta egyetlen lakosaként állatokat nevel a farmján.