Folyamatosan fogynak a fecskék Nógrádban, a fészkeiket is sokan leverik

Az összetett okokról Molnár Mártonnal, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrével beszélgettünk. 

– A fecskék hosszú távú vonulók, a Szaharától délre eső területeken töltik a telet, a több ezer kilométeres utat megtéve ősszel és tavasszal is. Az időjárásban bekövetkező változások rendszeresen megtizedelik az állományt, előfordulhat például, hogy a szárazság miatt nem találják meg a táplálékukat a vándorút során, megsemmisülhetnek a pihenőhelyeik is. 

Az afrikai viszonyok között sokszor azt sem tudni, hogy hol, mikor, milyen rovarirtó szereket szórnak ki a telelőterületre. Emiatt a vonuló madarak vagy egyáltalán nem találnak táplálékot, vagy megeszik ugyan a lepermetezett rovarokat, de a szervezetükben apránként felgyülemlő mérgek elpusztítják őket. 

– A vándorút során egyes észak-afrikai és közel-keleti országokban nagy számban el is ejtik és megeszik a fecskéket – mondta Molnár Márton. – A vándorút megkezdése után a Földközi-tenger partvidékein egész hálórendszerek várják a vándormadarakat, hogy aztán az asztalon végezzék. Mivel a fecskék átrepülik a Földközi-tengert, legyengülve érkeznek Észak-Afrika partvidékére, könnyű zsákmányt jelentenek ilyenkor. 

Az őszi-tavaszi vándorút klímaváltozással is nehezített veszélyei mellett az Európában fészkelő fecskefajoknak számos, az ember által okozott gonddal kell megküzdeniük. A fészkeket sokan leverik azzal az indokkal, hogy a madarak „piszkot csinálnak”, holott védett fajról lévén szó, a fészkek eltávolítását is törvény tiltja már 2006 óta. Egy védett fajnak persze nemcsak a kifejlett egyedei, hanem a fiókái és a tojásai is védettek. 

Molnár Márton hozzátette: a füsti és a molnárfecsék fészkeinek egye nagyobb arányú leverése mellett gond a mezőgazdaság átalakulása is. 

– A modern termelés és a mezőgazdasági kemikáliák nem kedveznek a fecskefajoknak. Az ökológiai rendszer felborul, a madarak pedig táplálék nélkül maradnak emiatt. További gond a fészkelőhelyek fogyása. A füsti fecske főleg a kisebb gazdaságok madara volt, ezek eltűnésével élőhelyek nélkül maradt. A molnárfecskét is sokan igyekeznek elűzni az ingatlanukról azzal, hogy piszkít. 

Kifejtette: fontos a szemléletformálás, és a gyakorlatban is lehet védekezni a fészkek alá erősített deszka- vagy farostlemezlapok, a fecskepelenkák segítségével. 

– További segítséget jelenthet a műfészkek kihelyezése, ezek általában kerámiából készülnek, formájuk és méretük az eredetit utánozza. Olcsón meg is vásárolhatók, de otthoni körülmények között is elég egyszerűen elkészíthetők. Ami a lényeg, hogy egy-két darab nem elég belőlük, a molnárfecskék szeretnek telepesen fészkelni, minél nagyobb a kolónia, annál könnyebben elűzhetik a ragadozókat. Megtelepedésükre ott számíthatunk sikerre, ahol legalább nyolc–tíz műfészket kihelyezünk. 

Molnár Márton hozzátette: a fecskeállomány védelmét sározóhelyek kialakításával is segíthetjük. 

– Elég egy kis mesterséges pocsolyát kialakítani ahhoz, hogy a madarak sarat tudjanak gyűjteni a fészeképítéshez – mondta. – Ezekre az egyre szárazabb tavaszi időszakokban mindig nagy szükség van! 

Karancslapujtő fecskenagyhatalom: pár évvel ezelőtt még így emlegették madarász berkekben a települést. Rozgonyi Sándor, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület örökös tagja évtizedek óta kutatja a település és a környék madárvilágát. Lapunknak elmondta, hogy felmérései szerint Karancslapujtőn jelenleg is mintegy 500 pár molnár- és mintegy 150 pár füsti fecske fészkel. 

– A faluban van vagy öt olyan ház, amelyik eresze alatt hetven körüli molnárfecskefészek található. Egyik régi épületen egy időben még száz körül is alakult a számuk! A környéken Lapujtőn él a legtöbb fecske, de itt is egyre kevesebben vannak. 

Hozzátette: az emberek hozzáállása itt is változik, az elmúlt években több épületen és azokon belül is elpusztították a madarak fészkeit. 

Biológiai védelmet is jelentenek

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület felmérései szerint az elmúlt két évtizedben felére fogyott az országban költő fecskefajok állománya, ez mintegy kétmillió egyedet jelent – írják honlapjukon. A vizsgálatok szerint egyetlen fecske egy kilónyi repülő rovart eszik meg az év azon időszaka alatt, amíg a Kárpát-medencében van, így mintegy kétezer tonna hártyásszárnyú maradhat meg a légtérben. A klímaváltozás miatt terjeszkedő szúnyog- és más rovarfajok, az általuk terjesztett kórokozók elleni védekezésben a fecskéknek nagy szerepük lenne, ezért is fontos a védelmük. A fecskék a néplélekhez közel állnak, régen azt tartották, hogy áldást hoz a házra, ha fészküket az eresz alá rakják. Nagy becsülete volt a füsti fecskének is: némely vidékeken Isten fecske néven ismerték. A babonában is szerepet kapott, azt tartották, fészke véd a tűz ellen. 

Két faj követi az emberi kultúrát 

Magyarországon a molnár- és a füsti fecske nagyrészt az emberi lakóhelyeken telepszik meg. Előbbi faj ereszek és párkányok alatt, ablaksarkokban, épületdíszeken építi zárt sárfészkét. A füsti fecske az állattartáshoz kötődő faj, istállókban, melléképületekben, régi falusi házak tornácain költ, a fészke felülről nyitott. A parti fecske Nógrádban viszonylag ritka, régi sóderbányákban, homokfalakban költ néhány helyen. Költőüregeit a függőleges partfalakba ássa. A negyedik faj, a vörhenyes fecske mediterrán elterjedésű faj, néhány megfigyelése mellett a Balatonnál költése is bebizonyosodott már. Nógrád megye több településén, így Salgótarjánban, Pásztón, Balassagyarmaton, Bátonyterenyén is elfordul a telelésből csak május elején érkező sarlósfecske. Kaszapenge-formájú szárnyai és neve alapján valóban fecskének tűnik, de nem áll rokonságban a három hazai fajjal.