Száz éve született a forradalom balassagyarmati vezéralakja

A fiatal ügyvéd a diplomaszerzést követően a fővárosban helyezkedett el, ám a népbíróságok jogtipró ítélkezési gyakorlata miatt lemondott budapesti állásáról, és visszatért szülővárosába, Balassagyarmatra, ahol már 1948-tól a „kisemberek ügyvédje” jelzővel illették. 

Az 1956-os események első híreiről október 24-én reggel, a településre érkezett lelkes fővárosi fiatalok beszámolójából értesültek a balassagyarmatiak. Abban a reményben jöttek, hogy az Ipoly-partiakat megnyerhetik a forradalom ügyének, de a további tájékoztatásra már nem nyílt alkalmuk, mert a helyi kommunista pártvezetés elfogta őket, és többet közülük Vácra szállítottak. Ám két személyt visszatartottak, és átadtak az ügyészségnek. Ekkor került a képbe dr. Magyar Pál, aki idősebb kollégájával, dr. Daró­czi Gusztávval együtt önként kereste meg a vádhatóságot, hogy szeretnék ellátni a letartóztatottak jogi védelmét. Erre azonban nem került sor, mert a hatalom képviselői, megrettenve a gyülekező tömeg keltette forró hangulattól, szabadon bocsátották a két fiatalt. 

Két nappal később, 26-án az autóközlekedési vállalat dolgozói tiltakozást szerveztek, elsősorban amiatt, mert nem értettek egyet a járási tanács szakszervezeti bizottságának Budapestre küldendő táviratával, amely kérte a kormánytól a fővárosi harcok beszüntetését. Előbb a postára indultak, hogy megakadályozzák a távirat kézbesítését, ám a vármegyeháza előtt úgy döntöttek, inkább jobbra fordulnak a Bajcsy útra, és az állomás felé lépdeltek tovább, hogy csatlakozásra bírják a vasutasokat. Visszafelé haladva egyre nőtt és nőtt a tömeg, diákok, járókelők kapcsolódtak a menethez, és a felvonulás keleti irányban, a kórház felé tartott. Itt állt a szovjet hősi emlékmű. Az emberek gyorsan szereztek egy teherautót, majd annak segítségével ledöntötték az obeliszket. A tüntetők ezután visszafordultak, és a belvárosba érve a pártbizottság épületéről eltávolították a vörös csillagot, a tanácsházáról levették a vörös zászlót és helyére nemzeti színű lobogót függesztettek ki, majd a tanítóképző homlokzatáról is leverték a Rákosi-féle címert. Óriási üdvrivalgással üdvözölték az ügyvédi munkaközösségben dr. Magyar Pál és dr. Daróczi Gusztáv társaságában tartózkodó, szabadon engedett egyetemistákat, végül az evangélikus templomhoz mentek, ahol elénekelték a himnuszt, és voltaképpen ezzel befejeződött a békés demonstráció, amely az egész megye első nagyobb megmozdulása volt 1956 októberében. 

Nem volt visszaút

Innen már nem volt, és nem is lehetett visszaút. Másnap, 27-én este a mai városi rendőrkapitányság, a régi pénzügyi palota épületében megalakult Balassagyarmati Járási és Városi Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanács, amelynek elnöke dr. Daróczi Gusztáv, titkára pedig dr. Magyar Pál lett. A szerv létrejöttéről „Magyar Hazafiak” címmel kiáltványt fogalmaztak meg, ebben leszögezve, hogy átvették az államhatalom teljes gyakorlását, míg a korábbi pártfunkcionáriusok vagy háttérbe szorultak, vagy eltávoztak a városból. Dr. Magyar Pál elhivatottan vállalta új feladatát, és nekiláttak a közellátás, a közlekedés megszervezésének, Bargár Ödön vezetésével a rend fenntartására létrehozták a nemzetőrséget, az üzemekben és hivatalokban megalakultak a munkástanácsok, míg a huszonöt fős végrehajtó bizottság tagjai a járás falvaiban felügyelték a helyi forradalmi bizottságok kialakítását. 

A szovjet csapatok budapesti benyomulását követően is működött tovább a testület, amelynek tagságát november 13-án újjáválasztották. A kommunista rezsim csak nagy nehézségek árán szerezte vissza teljesen és nyíltan a hatalmát. 

Megkínozták őket

Dr. Daróczi Gusztáv és dr. Magyar Pál 1957 elején önként jelentkeztek a városi párttitkárnál, aki a délelőtti órákban még biztatta őket, „menjenek nyugodtan haza, maguknak nem eshet bántódásuk”. Mégis, aznap éjszaka pufajkások jelentek meg az otthonuknál, letartóztatták a forradalom vezetőit, és a rendőrségen kegyetlenül megverték és megkínozták mindkettőjüket. 

A bíróság dr. Magyar Pálra először halálos ítéletet szabott ki. Maga a vád abból állt, hogy a forradalmi bizottság titkáraként a járási pártbizottságnak megtiltotta a benzinellátmány biztosítását. A siralomházban betegségei ellenére még gyógyszert sem kaphatott, a fegyőrök gúnyosan odakiáltották neki: „minek az magának, úgyis kivégzik”. Végül egy emberséges börtönőr által hozzájutott a pirulákhoz, róla az ügyvéd haláláig köszönettel emlékezett meg. A másodfokú bíróság később megváltoztatta az ítéletet, és 1958-ban tízéves börtönbüntetést szabott ki rá, míg dr. Daróczi Gusztáv hat évet kapott.

Még 1988-ban is figyeltették a házát, jelentést írhattak róla

Dr. Magyar Pál az amnesztia általi szabadulását követően még hosszú évekig nem folytathatott jogi tevékenységet, az állambiztonság gyanúsnak tartotta. Amikor 2006. október 23-án, a Palóc-ligetben ünnepi beszédét elmondta, megemlítette, hogy még 1988-ban is gépkocsival érkező ismeretlenek figyelték a házát. A forradalmi tanács egykori titkára a rendszerváltás után gyakran megfordult Balassagyarmaton, részt vett a megemlékezéseken. 
A 2007 áprilisában, nyolcvanöt éves korában elhunyt dr. Magyar Pálnak Balassagyarmat önkormányzata még életében, 1992-ben díszpolgári címet adományozott, 2016-ban pedig a város déli részén, a Nyírjesi út és az Ifjúság utca közötti szakaszt róla nevezték el.