Nemes küldetésnek tekinti hivatását a szécsényi doktornő

– Mindig orvos szeretett volna lenni? 
– Nem, kezdetben egyáltalán nem így terveztem. Nem is tudtam valójában, hogy mi szeretnék lenni, talán író vagy költő, esetleg próféta. Annyi minden érdekelt. Édesapám jóindulatú, erős akarata indított az orvosi pálya felé. Azt javasolta, hogy mivel jó adottságokkal, képességekkel rendelkezem, válasszam az orvosi egyetemet. Ő fizikus volt, és a kutatás területén dolgozott. Kérésére hallgatva 1979-ben beadtam jelentkezésemet a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemre. Imádkoztam a Jó Istenhez, hogy csak akkor vegyenek fel, ha ő is látja bennem az ez irányú akaratot, tehetséget. Apámmal egyetértettem abban, ha valaki misszióba szeretne menni, akkor nemcsak beszélni, tenni is kell valamit. Egyébként gyermekkoromban mindig Afrikába szerettem volna menni misszionáriusnak. Ez az álmom aztán később meg is valósult, 2021 májusában részt vettem egy rövid orvos missziós úton Ugandában, a Hungary Helps önkéntes programjával. 

– Kérem, mondjon néhány szót gyermek- és fiatalkoráról, családjáról. 
– Budapesten születtem, ott is nőttem fel egy első generációs értelmiségi családban. Nagyszüleim szegény parasztok voltak, munkások, szorgalmas emberek, akik taníttatták gyermekeiket, épp úgy, mint azt később a szüleim is tették. Nyelveket tanultam, a szüleim zongorázni taníttattak, s végül orvosi diplomát szereztem. Szüleim annak ellenére, hogy abban az időben ez nem volt egyszerű, keresztény szellemiségben neveltek, ők is így éltek. A keresztény vallásba vetett hitem a mai napig megmaradt. A Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának vezetőségi tagja vagyok. 

– Mikor és hogyan került Nógrád megyébe? 
– Mondhatnám, egyszerű volt az út, az Úristen döntött így, itt van a küldetésem. Az ezredfordulót követően kerültem a Palócföldre. A balassagyarmati kórházban dolgoztam, ahol tíz évet töltöttem el. Ezalatt szereztem meg a második pszichiáter szakvizsgámat. Az Ipoly-parti városból Szécsénybe kerültem, ahol szintén jól érzem magam. A gyermekorvosi munkám mellett pszichiáteri szakrendelést is végzek, háziorvosi ügyeletet is vállalok. 

– Nem készült az orvosi pályára, mégis a gyógyítással foglalkozik. Nem bánta meg egykori döntését? 
– Hálás vagyok édesapámnak, hogy rábeszélt. A tanulmányaim és a munkám során is felismertem, hogy milyen szép és felelősségteljes a mi hivatásunk. Nem hiszem, hogy van szebb küldetés a Földön, mint kiszolgáltatott, beteg, ugyanakkor őszinte és szeretetre méltó gyermekeken segíteni.