Az egykori sámsonházai művész emléke előtt szeretnének tisztelegni az operabarátok

E kör magvát, mozgatórugóját Dupák Sándorné, dr. Sándor Ottó és Valiskó Ferencné alkotja. Ők hárman a minap a Salgótarjáni Civil és Ifjúsági Házban – közkeletű nevén a SITI-ben – találkoztak Bajnokné Képes Gyöngyivel, Sámsonháza polgármesterével is. Megbeszélésük témája elsősorban az volt, hogy mit lehetne, kellene tenni Kukely Júlia operaénekes emlékének, művészi, emberi kvalitásainak méltó elismertetése érdekében. 

Kukely Júlia 1953. szep­tember 11-én látta meg a napvilágot Sámsonházán, e települést mondhatta szülőfalujának, és 2017. október 31-én, hatvannégy éves korában bekövetkezett halála óta a hamvai is a kisközség temetőjében nyugszanak. 

Az emlékezet fenntartására irányuló diskurzus dr. Sándor Ottó részéről azoknak az értékeknek a számbavételével kezdődött, amelyek jellemzőek a csaknem háromszáz lelkes, mintegy ötven százalékban szlovák anyanyelvű, lakosságú Kis-Zagyva völgyi községre. Vannak látványos természeti, geológiai képződményei – például a Fejérkő vára –, az evangélikus gyülekezet tulajdonában található az emigrációban lévő Kossuth Lajos által 1871-ben írt levél, amelyben elvállalta a felügyelői tisztségre való felkérést. A falu szülötteként tartatik számon Haan Lajos 19. századi (1818–1891) evangélikus lelkész, egyházkerületi főjegyző, történettudós, akit a Magyar Tudományos Akadémia is a levelező tagjai sorába fogadott. 

A beszélgetés keretében körvonalazódott a Kukely Júliáról való idei megemlékezés terve. Szeptember 11-én, a művésznő halálának napján úgymond hagyományteremtő szándékkal idéznék fel alakját, valamint elhelyeznek a személyére és munkásságára utaló táblát is egy később kijelölendő helyen. A faluházban – amely egyszersmind turistaszálló is – berendeznének egy szobát az énekművészre vonatkozó fényképekkel, dokumentumokkal, egyéb más személyes rekvizítumokkal. Ezek összegyűjtésében számítanak a Magyar Állami Operaház által megígért támogatásra. A településnek szüksége lenne egy jól működő zongorára, pianínóra is. Ez ügyben szintén vannak már biztató ígéretek. Az előkészületekben és a döntések megvalósításában fontos szerepe van Kukely Róbert falugondnoknak – az énekesnő unokatestvérének –, az evangélikus egyházközségnek és a szlovák nemzetiségi önkormányzatoknak is. S amennyiben az elhatározások realizálódnak, Kukely Júlia személye is besorolódik azon – fentebb említett – értékek közé, amelyek eggyel több okot szolgáltatnak a Sámsonházára való kirándulásra, látogatására. 

Sok produkció fűződött a nevéhez – A sámsonházai Kukely Júlia Salgótarjánban az ének-zenei tagozatú általános iskolába járt. Az alsó tagozatban Valiskó Ferencné is tanította. Tehetségére Zeke László énektanár figyelt fel. Évekig járt Gúthy Éva helyi énekművészhez, zeneiskolai tanárnőhöz éneket és zongorát tanulni. Középiskolai tanulmányait a Bartók Béla Konzervatóriumban Sziklay Erika irányításával végezte, a Zeneakadémián is az ő növendéke volt. 1978-ban szerzett diplomát, s rögtön szerződtette a Magyar Állami Operaház, amelynek a későbbiekben örökös tagja lett. Számos kiemelkedő produkció fűződött a nevéhez mind itthon, mind külföldön. Főszereplője volt négy tévéoperának is. Sokat jótékonykodott szülőfalujában, és fellépett a templomban is. Többek között Liszt Ferenc-díjat kapott s a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben is részesült.