Mesteri műalkotásokat varázsol kukoricacsuhéból a litkei kézműves

A 67 éves Kanyó Alfonzné már több mint tizenhárom esztendeje hódol kézműves szenvedélyének, kukoricacsuhéból alkotott műveiért már számos elismerést kapott. 
2008 nyarán kezdődött minden, miután Budapesten az egyik pályaudvaron lévő kézművesbolt kirakatában megláttam egy kukoricacsuhéból készült figurát. Annyira megtetszett, hogy néhány órával később vissza is mentem újra megcsodálni. Még aznap, amikor az utazásból hazaérkeztem, megpróbáltam elkészíteni egy hasonló bábut – mesélte Kanyó Alfonzné. 

Kreatívan oldja meg az alapanyaghiányt

A mostanra többek között Magyar Kézműves Remek díjjal büszkélkedő népi iparművész hozzátette: első alkalommal az sem állhatta útját, hogy augusztusban még sehol nem talált száraz kukoricacsuhét, kiszárította ugyanis a frisset, és azzal látott munkához. Akkor még elképzelése sem volt a folyamatról, és mindent a saját ötlete alapján valósított meg. Mint mondta, az ismerősei között hamar híre ment, hogy milyen különlegességeket készít, ezért többen kérték, hogy őket is lepje meg egyedi figurákkal. 

Saját maga fejlesztette ki a tökéletes technikátHamar beletanult a kézművességbe, mert annyira magával ragadta az alkotás öröme, hogy szinte nem is tudta letenni a kezéből az alapanyagot. A csuhésodringolás technikájára is egyedül jött rá, senki nem mutatta meg neki, hogyan kell csinálni. Így egyre különlegesebb babák, valamint használati tárgyak születtek. Mindig igyekszik természetes anyagokból megoldani a formázást, ragasztót például csak a legszükségesebb esetben és a legminimálisabb mennyiségben használ, kizárólag akkor, amikor kötözéssel nem lehet eljutni a végső célig.  Folyamatosan tanultam a sok gyakorlással, és rájöttem, hogyan kell fogni az alapanyagot és milyen kötözési módot használjak annak érdekében, hogy stabilabb és egyúttal mutatós alkotások születhessenek – fejtette ki a kézműves, aki egy nagyobb használati tárgyon akár egy hétig is dolgozik. Nem csupán babák kerülnek ki ugyanis a kezei közül, hanem egyéb munkák, például dísztáskák is. 

Termeszti és kapja is az alapanyagotA padlásán zsákszámra áll a kukoricacsuhé, mert szinte minden nap készít valamit belőlük. A levelek egy része hulladék, mert a szélüket nem lehet felhasználni, és más problémák is akadhatnak velük, ami miatt nem alkalmasak a munkára. Ezért egy-egy alkotáshoz rengeteg kell belőle. A növényt ő maga is termeszti a kertjében, de az ismerősöktől is gyakran kap. A különböző ünnepek felpezsdítik az alkotókedvét, boldogan készít alkalomhoz illő díszítést karácsonyra vagy húsvétra is. 

Szívesen tesz eleget a meghívásoknak is, ám a járvány most közbeszólt

Néhány napja egy egyesület kereste meg Győr-Moson-Sopron megyéből, hogy utazzon el hozzájuk és tartson foglalkozást, de a távolság és a járványhelyzet miatt ezt most nem vállalta. A munkái viszont annyira magával ragadták az érdeklődőket, hogy megígérték neki, nyáron ők jönnek el erre a vidékre, hogy ellessék tőle a különleges fogások fortélyait. 

Az elmúlt két évben nem indult pályázaton a koronavírus miatt. Ugyan minden egyes kiírásra készült, de nem szerette volna kockáztatni az egészségét egy újabb elismerés miatt. Mint mondta, ha ismét biztonságosabb lesz közösségbe menni, akkor boldogan részt vesz majd különböző eseményeken, addig viszont az otthona védelmében hódol a szenvedélyének. 

Az alkotás folyamata megnyugtatja, hiszen amikor dolgozik, megszűnik körülötte a világ, és az egyéb problémák is távolinak tűnnek. Így elmondható, hogy nemcsak az elkészült mű értékes, hanem magának az alkotásnak a folyamata is. 
 

Szívügyének tekinti, hogy továbbadja eleink örökségét

A Litkén élő Kanyó Alfonzné 2008 óta foglalkozik csuhézással. Autodidakta módon sajátította el a mesterség fortélyait, használati és dísztárgyakat egyaránt készít hagyományos technikával. Munkásságával hamar felhívta magára a figyelmet: 2012-ben és 2014-ben elnyerte a kézműves szakma egyik legmagasabb állami elismerését, a Magyar Kézműves Remek címet. 2013-ban a szakmai zsűri döntése alapján kiállították munkáit a Országos Betlehemi Jászol Pályázatán, ahogy a Kézművesség 2014 elnevezésű, ugyancsak országos pályázaton is mindhárom nevezett alkotását láthatta a közönség. 

Szívügyének tekinti, hogy eleink öröksége ne merüljön feledésbe, ennek érdekében például gyerekeknek is rendszeresen tart bemutatókat, amelyek célja hagyományaink ápolása és továbbadása. Emellett számos kiállításon és vásáron megfordult, nemcsak idehaza, de külföldön is.