művészet

2021.12.06. 12:00

Tájtörténet címmel nyílt meg a nógrádi kerámiás kiállítása a salgótarjáni múzeumban

A minap életmű-kiállítása nyílt meg a Ferenczy Noémi-, valamint Gádor István-díjjal is elismert, az 1950-ben Pásztón született, immár évek óta Alsótoldon élő Antal Andrásnak a Dornyay Béla Múzeum nagytermében. Mint kiderült, ezzel a tárlatával az 1921-ben, azaz éppen száz esztendővel ezelőtt született édesapja, Antal Károly helytörténész, honismereti kutató emléke előtt is tiszteleg.

Csongrády Béla

Az alkotó művei előtt. Az életmű-kiállítás a Dornyay Béla Múzeumban tekinthető meg

Forrás: NMH

Az alkotó művei előtt. Az életmű-kiállítás a Dornyay Béla Múzeumban tekinthető meg

Forras: NMH

A megnyitóünnepségen jelen lévőket a rendező intézmény kollektívája nevében Szilveszter Tibor üdvözölte, és első közreműködőként P. Kerner Edit előadóművészt jelentette be. A Zenthe Ferenc Színház tagja Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című, 1938-as szociográfiájából idézett néhány, a kiállításon látható művekhez illő, e tájra és a palóc népre vonatkozó igencsak találó gondolatot. A megyeszékhelyi város nevében dr. Dániel Zoltán alpolgármester köszöntötte a művészt és az érdeklődőket. Hangsúlyosan utalt arra, hogy Antal András műveiben meghatározó mértékben kap szerepet a természetelvűség, beleértve az ember által alkotott élettelen környezet – épületek, tárgyak – szimbolikáját is. Ezt igazolja a városháza épületében látható Tarjáni fal című kerámiareliefje is. A tisztségviselő megköszönte, hogy Antal András a köz- és magángyűjtemények támogatta nívós tárlatával tovább gazdagította Salgótarján művészeti kínálatát.

Ugyancsak köszöntőnek nevezett megnyilvánulása volt Sándor Szandra Évának, Alsótold polgármesterének, aki a művész közeli rokona is. Mondandójában többek között azt emelte ki, hogy Antal András életében – akárcsak egy háromlábú stabil állvány – milyen fontos szerepet játszott Pásztó, Alsótold, illetve Szécsény, ahol felnőtt. E gondolatmenetre fűzte fel a száz éve született Antal Károly munkásságának mélyen empatikus méltatását is. Nevezett – más érdemei mellett – kezdeményezője volt a szécsényi háborús áldozatok emlékművének, a kisváros honismereti híradója újraindításának és a Cserhát-völgyi Közlemények megjelentetésének.

Afféle híd két pólus között

Ezen a tájon nincsenek hegységi emberek, akiknek arcát érdesre fújta a szél, és nincsenek alföldi emberek, akik komolyak, nyugodtak, puritánok, mint a síkságok arca. Ez a táj közvetítő, afféle híd két pólus között, kiegyenlítő és kibékítő… A hegység és a síkság ezen a vidéken utolsó nagy hódító erőlködéssel igyekszik arra, hogy területeket szerezzen meg egymástól… Mindkettőjükből van valami ebben a tájban, amely egyikükhöz sem tartozik – írta Szabó Zoltán 1938-ban e vidékről és népéről.

Ezek is érdekelhetik