Ezen a napon „szabadították fel” Balassagyarmatot 1944-ben

A szovjet alakulatok, a 2. Ukrán Front Plijev tábornok által parancsnokolt lovas-gépesített hadseregcsoportja délről északra, az Aszód-Balassagyarmat közút mentén haladva közelítette meg az Ipoly vonalát 1944. december első napjaiban. Az előlük hátráló 503. számú német páncélos osztaggal 7-én, Becskén súlyos harc bontakozott ki, és a tankok személyzete, hogy az értékes járművek ne kerülhessenek épen az ellenség kezére, saját maga hatástalanított, robbantott fel hat harckocsit. A maradék jármű pedig a lánctalpakon továbbgördült Balassagyarmat felé. 

A támadó had december 8-án gyors ütemben elfoglalta Magyarnándort, Mohorát, majd Szügy falut, és már a város közvetlen határában járt. 

A folyóparti megyeszékhely ekkor még a béke szigete volt. Csak tartalékosokból álló német alakulat állomásozott itt, akik ezt a feladatot voltaképpen üdülésnek tekintették. December 6-án a német 24. páncélos hadosztálynak elrendelték, hogy Ipolyság térségéből vonuljon át Balassagyarmat védelmére. A törzskar még ezen a napon megérkezett, és látva a nyugalmat, intézkedett, hogy három vasúti szerelvényen induljon utánuk a nehéz technika. A tankokkal teli vagonok begördültek az állomásra. December 8-án a város megszokott életét élte, délután viszont már egy páncélosokkal megerősített szovjet ék a csesztvei úton, a Nyírjes felől kikerülve a nácikat, elérte a település legkülső házait. Ám a két szakasznyi katonát számláló, kivezényelt német-magyar osztag sikeresen visszaverte a támadási kísérletet. Az orosz hadvezetés annak ellenére, hogy a harckocsik lemaradtak, úgy vélte, könnyű préda lesz számukra Balassagyarmat, ezért menetből akarták elfoglalni a várost. Éjjel 22 órakor indult meg az akció, azzal viszont nem számoltak, hogy a németek a Szügyi útnál, kelet-nyugati vonalban egy aknazárat létesítettek, és a fáradt, megviselt gyalogosok a roham során ráfutottak erre a mezőre, sokan meghaltak, vagy súlyosan megsebesültek. A mögöttük berobogó harckocsik azonban könnyedén átjutottak a záron, és már a mai körforgalom felé közeledtek. 

Ekkor azonban az időközben a vasútállomásra megérkezett német páncélos szerelvény tankjai elindultak a déli városrész felé. Nem voltak sokan, de a nagyjából tíz harckocsi a koromsötét éjszakában össztüzet nyitott, ami olyan hatást váltott ki a túloldalon, hogy itt komoly erősségű védelem gyűlhetett össze, ezért a támadást visszarendelték, ugyanakkor előrevitték a tüzérséget és az ágyúkkal lőni kezdték Balassagyarmatot. Az egyik találat a vasútállomást érte, ott is egy szerencsétlenül hátrahagyott lőszertároló vagont, amely felrobbant, elpusztítva Észak-Magyarország egyik legszebb, kétemeletes állomásépületét. (A második világháború után úgy döntöttek, hogy nem emelik vissza eredeti formájára az épületet, teljesen elbontották, a köveket elhordták, és az alapra felhúzták a mostani, földszintes állomást.)

A szovjetek gyorsan rendezték soraikat, és a következő napon, 9-én hajnalban tüzérségi előkészítést követően újabb rohamra indultak. Délkelet felől érkeztek meg az első támadó osztagok, Vaszilij Mitrofanovics Ljubimov alezredes vezérletével, ezért a kommunista-szocialista utókor őt tekintette a „felszabadító parancsnoknak”, 1986-ban bekövetkezett haláláig a főtiszt kitüntetett megbecsülésnek örvendett Balassagyarmaton, a hősi temetőben található emlékkövön külön fejlécen szerepel a neve.

A németek nagyon gyorsan végezték el a város kiürítését, nem törődtek apró-cseprő dolgokkal. A zsinagógát raktárnak használták, de mivel az itt felhalmozott holmikat nem tudták elszállítani, ezen a hajnalon felrobbantották Nógrád megye egyik legértékesebb épületét (ma a piac található a helyén). A menekülők az Ipolyon átívelő híd egyik pillérét is berobbantották, hogy az üldözők ne jussanak hamar a nyomukba, és a szemközti szőlőhegyen beásták magukat, onnan lőttek vissza a támadókra. A Madách utca végén lévő kishíd ugyan épen maradt, de a szűk keresztmetszete miatt csak a gyalogosok kelhettek át rajta, gépjárművek nem.

Az Ipoly túlpartján a németek sokáig állták a sarat, ezért az előrenyomulás üteme megakadt, csak hetekkel később jutottak át rajtuk a szovjetek, s indulhattak meg a Felvidék belseje felé.

Mindent összegezve, 1944. december 8-án és 9-én komolyabb utcai harcok nem bontakoztak ki Balassagyarmaton, a 2. Ukrán Front hadosztályai viszonylag gyorsan elfoglalták a várost, ám a tüzérségi tűz, illetve a menekülő németek kapkodása miatt rengeteg fontos épületben keletkezett kár, a szép állomás és a patinás zsinagóga hiányában így szegényebb a város értéktára.

Harckocsi tört be az udvarra

Nemrégiben tartott előadást a Helytörténeti Gyűjtemény épületében Gere József balassagyarmati hadtörténeti kutató, amelyen a német 503-as nehézpáncélos osztály Nógrád megyei tevékenységét mutatta be. Ezen egy érdekes adalék-történetet mondott el: a becskei csata után épen maradt egyetlen „Királytigris” Balassagyarmatra beérve, vélhetően vezetői hiba miatt befordult a Leiningen utca 11. számú házba, betörte a kerítést és az udvaron állt meg. A házban élő család tagjai ekkor a pincében tartózkodtak, a férfiak ijedten tekintettek ki, mi lehetett ez a hatalmas robaj. Nagy nehezen aztán a harckocsi kikerült az udvarról, de nem sokáig működött tovább, mert száz méterre onnan, a Pozsonyi utca sarkán teljesen megadta magát. Személyzete ekkor felrobbantotta a járművet. A tank aztán mementóként sokáig ott maradt, az útra néző csövét gondosan lemeszelték, nehogy a sötétben esetleg balesetet okozzon. Széthordott tartozékai közül egy-egy darab még évtizedekkel később is felbukkant az Ipoly-parti városban.