Százéves tűzoltókocsit varázsolt újjá az aranykezű nemti ezermester

A Nemti központjában található hatalmas ház három családnak ad otthont. Jól megfér itt egymás mellett a két testvér, Piroska és Kálmán a családjukkal, de édesanyjuk is itt él, egy külön lakrészben, János öccsük pedig két házzal arrébb. Az összetartozás, a családi fészek melege mindannyiuknak fontos, ahogyan a közösségért való tevékenység is. Amíg Piroska és János a művészetek mellett kötelezte el magát, addig középső testvérük, Kálmán mindig is a fúrásnak-faragásnak hódolt. Fiatalabb korában ugyan ő is belekóstolt a néptánc világába, de a családi kertészet, a ház körüli állatok sok feladatot adtak, így ő a hagyományőrzés helyett a műszaki tevékenységet választotta.

– Ma már nyugdíjas vagyok, közel ötven évig lakatos-hegesztőként dolgoztam. A munkám több alkalommal is külföldre vagy a fővárosba szólított. A mai napig tartom a kapcsolatot a régi kollégákkal, nyugdíj mellett is több alkalommal segítettem egykori munkatársaimnak. Gyárak berendezéseit, komplett gyártósorokat szereltünk össze – fogalmaz Szabó Kálmán, majd hozzáteszi: – Sosem tudtam azonban egy helyben ülni, bele is őrülnék, ha nem lenne feladatom.

Legutóbb a községben lévő régi, rossz állapotban lévő tűzoltókocsit újította fel társadalmi munkában. Az eszközt valaha a helyi önkéntes tűzoltók használták, majd sokáig a falu közterein állt, a szabad ég alatt. A gyerekek játszottak azon, de az évek során annyira elhasználódott, hogy szinte életveszélyessé vált. Akkor döntött úgy Szabó Kálmán, hogy felajánlja segítségét az önkormányzatnak. A faluvezetés fedezte a felújításhoz szükséges anyagok költségét.

– Fontos volt számomra, hogy az eszközt eredeti állapotába állítsam vissza. Hornek Lajos barátom tűzoltóként dolgozott a fővárosban, az ő segítségével sikerült a Katasztrófavédelem Központi Múzeumából adatokat szerezni a járműről, amit 1920-ban gyártottak – hangsúlyozza a szakember. – Közel 250 munkaórát töltöttem azzal, hogy elkészítettem a hiányos alkatrészeket, lefestettem és összeállítottam azokat.

Sokan támogatták a munkámat, a fiam, Gábor, az öcsém, János, Fekete András és Táborita József, Kotroczó Csaba és Szabó-Sipos Tibor. Még az ötéves kisunokám is kivette részét a festésből.

A megújult tűzoltókocsit a falu közösségi terén állították ki, így mindenki megcsodálhatja a régi fényében ragyogó szerkezetet. Szabó Kálmán és felesége szinte mindennap arra sétálnak, hogy megnézzék: nem esett-e valami baja.

– Régen a szüleimmel, akik még születésem előtt az Alföldről települtek a Mátra lábához, végigültettük Nemtit virágokkal. Már gyermekkoromban láttam azt, hogy milyen fontos a közösségért való tevékenység. Ezért számomra is természetes, hogy szaktudásommal támogassam a helyi közösséget – fogalmaz Szabó Kálmán. – Sokat jelent számomra az is, hogy a családom büszke rám.

Szerteágazó szakmai tudásával önzetlenül szolgálja a falu közösségét

Szabó Kálmán édesapjától örökölte azt a tehetségét, hogy bármit meg tud szerelni, ami elromlik a családtagok háztartásában. Mindig újabb ötleteken gondolkozik, és a felesége óhajait is teljesíti. – A férjem számos hasznos dolgot elkészít, amire a szeretteinknek szüksége van. A gyerekeink otthonába a virágtartót és a garázskaput is ő csinálta. Bármit kitalálok, mindent megold, legyen szó tévéállványról vagy karácsonyi dekorációról – veszi át a szót Szabó Kálmánné.

Mint mondja, korábban a község templomában található régi szekrényt is restaurálta a párja, közel háromszáz órát dolgozott rajta. Bármilyen eszközre van szükség a falusi rendezvényeken, mindig neki szólnak. A Nógrád Táncegyüttes férfi tagjainak sarkantyúkat készített a csizmáira, és a forgatós botokat is a kerti mogyorófavesszőből faragta.

– Nagyon büszkék vagyunk a testvérünkre, hiszen tudásával önzetlenül szolgálja a közösséget, emellett igazi alkotások kerülnek ki a keze alól – zárja a beszélgetést Pethőné Szabó Piroska.