véradó

2021.11.29. 19:40

Díjjal ismerték el a tarjáni véradót, aki már több száz életet mentett meg

A magyar véradók napján, november 27-én azokat a rendszeres véradókat ünnepeljük, akik elkötelezték magukat e karitatív tevékenység mellett. Azokat, akikre minden körülmények között számíthatnak a véradásszervezők. Kiss Attila először a sorkatonai szolgálat alatt, közel negyven évvel ezelőtt adott vért, azóta ezt száznál is többször megtette. Önzetlenségét Pro Vita díjjal ismerte el a Magyar Vöröskereszt.

Gulyás Edina

– Emlékszik arra, hogy hol és mikor adott először vért?

– A katonaságnál adtam először vért 1982-ben, Debrecenben. Akkor még az motivált, több társammal együtt, hogy két nap eltávozást kaptunk a véradásért cserébe. A 18 hónapos szolgálat alatt még ötször nyújtottam a karomat tűszúrásra. Az erről szóló igazolást azonban nem őriztem meg, így biztos vagyok abban, hogy nem százszor, hanem annál többször is segítettem már ezen a módon embertársaimat.

– Az elmúlt közel negyven év alatt volt valami, ami időről időre véradásra ösztönözte?

– Szerettem volna elérni azt a száz alkalmat, amiért ma kitüntettek. Sajnos évekig nem tudtam a véradásokon részt venni, mert a balassagyarmati kábelgyárban dolgozom, ahonnan munkanapokon nem értem vissza a megyeszékhelyre 16 óráig a területi vérellátóba. Szerencsére a szakemberek meghallgatták a hozzám hasonló nehézséggel küzdők kérését, és minden hónap utolsó csütörtökjén 18 óráig fogadják a donorokat. Így már nem okoz problémát számomra sem ezeken az alkalmakon részt venni. Ezen kívül a kinti véradásokon, a Madách Imre Gimnáziumban, valamint a József Attila Művelődési és Konferencia Központban tartott eseményekre is el szoktam látogatni. Karácsony előtt is a „Józsiban” fogom szúrásra nyújtani a karom.

Nagy megtiszteltetésnek érzi az elismerést: a családja és a kollégái is büszkék Kiss Attilára
Fotó: Ladóczki Balázs

– Miért fontos önnek, hogy rendszeresen segítsen a beteg embereken?

– Nagyon jó érzés, amikor arról értesítenek, hogy az általam adományozott vérkészítménnyel megmentették egy ember életét. Ugyanakkor a saját egészségemnek is jót tesz a rendszeres véradás, sokkal frissebbnek érzem magam azt követően. Mivel ezeken az alkalmakon meg is vizsgálják a levett mintát, így az folyamatos egészségügyi ellenőrzést is jelent számomra. Már egy apró eltérésből is következtetni lehet valamilyen problémára, ami időben felismerve, nagyobb eséllyel kezelhető.

– Családtagjai, gyermekei követik az ön jó példáját ezt az önzetlen tevékenységet illetően?

– Az édesapám is véradó volt, és a gyermekeim számára is természetes, hogy időnként szúrásra nyújtják a karjukat. Szerencsére még sosem volt vérre szüksége senkinek a szeretteim közül. Mindig azt mondom: inkább további száz alkalommal adnék még vért, csak kapnom ne kelljen soha.

– Fontos önnek, hogy a véradók csapatába tartozik?

– Mindenképpen jó érzés egy ilyen közösség tagjának lenni. Sokakkal szinte régi barátként üdvözöljük egymást, kedves ismertségek kötődnek a véradó ágyon fekve. Azt is ki kell hangsúlyozni, hogy a Salgótarjánban dolgozó véradásszervezők mindig kedvesen fogadják a hozzájuk érkezőket. Örömmel veszek részt az általuk szervezett eseményeken, mert mindenkihez van egy jó szavuk, egy bátorító mosolyuk.

– Mit szól ahhoz, hogy kitüntették önzetlenségéért?

– Nagy megtiszteltetés ez az elismerés, váratlanul ért, de örülök, hogy megkaptam. A családom és a kollégáim is büszkék rám. Azonban sosem az motivált, hogy dicsérjenek, megajándékozzanak ezért a tevékenységért. Mindig érdek nélkül tettem azt, amit helyesnek véltem. Amíg be nem töltöm a 66. életévemet, minden alkalmat megragadok, hogy ezen a módon segíthessem embertársaimat.

– Mit tanácsolna a fiataloknak?

– Mindenkit arra buzdítok, hogy amennyiben van rá lehetősége, menjen el vért adni. Hiszen a tűszúrás okozta kellemetlenség semmi annak fejében, hogy egy beteg ember számára reményt és gyó­gyulást adhatunk. Különösen igaz ez a jelenlegi egészségügyi helyzetben. A pandémia idején is fontos, sőt, talán most még nagyobb a jelentősége ennek a jótékony cselekedetnek.

A betegségektől is véd a véradás

– Tapasztalataink szerint azok, akik rendszeresen adnak vért, sokkal inkább védve vannak a különböző betegségektől, mint azok, akik nem élnek a segítségnyújtás e formájával – mondta el a napokban tartott megyei véradóünnepségen Tóthné Simon Andrea, a Magyar Vöröskereszt Nógrád Megyei Szervezetének munkatársa.

– Arra is volt már példa, hogy egy rendszeres donornál éppen a véradást megelőző ellenőrzésnél figyeltünk fel egy rendellenességre. Ennek köszönhetően időben diagnosztizálták­ nála a betegséget, amiből azóta fel is gyógyult.

Mint mondta, a Vöröskereszt munkatársai és a karitatív tevékenységet rendszeresen látogató személyek nagyon jó kapcsolatot ápolnak, odafigyelnek egymásra. A szervezet szakemberei észreveszik azt is, ha valaki nehéz időszakot él át, és különböző módon próbálnak segíteni a donoroknak. Csomagokkal, adományokkal igyekeznek átsegíteni őket a nehéz helyzeteken.

– Sokszoros véradóinkra mindig számíthatunk, és ez fordítva is igaz – fogalmazott a szakember.

 

Ezek is érdekelhetik