hivatástudat

2021.09.09. 06:57

Több mint harminc éven át szolgálta a betegeket a mátraverebélyi ápolónő

Tősgyökeres mát­ra­ve­re­bé­lyi­ként három évtizeden keresztül asszisztált a helyi háziorvosnak Válintné Juhász Friderika. Emellett négy cikluson keresztül volt a képviselő-testület tagja, a szociális bizottság vezetőjeként is azért dolgozott, hogy segítsen a nehéz helyzetben élőkön. Munkáját Mátraverebélyért címmel ismerték el a közelmúltban.

Gulyás Edina

– Kicsi gyerekkoromtól kezdődően ápolónőnek készültem. Van is rólam egy óvodás kép, ahol nővérjelmezben pózolok. Sosem tudtam elképzelni, hogy mást is csinálhatnék, számomra valóban hivatás ez a szakma – kezdi történetét Válintné Juhász Friderika, hozzátéve: – Nem csak engem vonzott az egészségügy, családomból többen is ezen a területen dolgoznak. A fiam műtős a Szent Lázár Megyei Kórházban, a felesége szintén ott altatóorvos, a lányom pedig gyógyszertári szakasszisztens.

Mint mondja, 1981-ben végezte el tanulmányait a salgótarjáni egészségügyi iskolában, és azonnal elhelyezkedett az akkor még Madzsar József Megyei Kórháznak nevezett intézmény sebészeti osztályán. Időközben megszülettek a gyermekei, így kézenfekvő volt, hogy elvállalja a mátraverebélyi háziorvos mellett megüresedő ápolónői állást.

Harmincegy éven keresztül, 1990. január elsejétől egészen az idén nyári nyugdíjba vonulásáig, szaktudásával a helyi pácienseket szolgálta.

– Nagyon sokat tanultam Gortva Sándornétól, aki kezdetben a kolléganőm volt. Igazi példaképként tekintek rá. Nagyon jól együtt tudtunk működni dr. Oláriu Györggyel, a község háziorvosával is, hiszen az elmúlt harminc évben vállvetve dolgoztunk együtt. Kiváló volt a munkakapcsolatom Mártonné Molnár Erzsébet védőnővel, akivel a kezdetek óta együtt dolgoztunk. Az elmúlt 15 évben pedig nagy segítségemre volt az adminisztrációban Verebélyi Ildikó, ő lett az utódom – hangsúlyozza Válintné Juhász Friderika.

Válintné Juhász Friderika a Mátraverebélyért kitüntetéssel |Fotó: G. E. / NMH

– Jó szívvel gondolok vissza az elmúlt évtizedekre, így utólag már nem is tudok említeni semmit, amit nehézségként éltem volna meg. Régen persze más volt, amikor még nem volt mindenkinek mobiltelefonja, sokszor vezetékes sem, sokkal több esetet kellett ellátni. Mentünk akár éjszaka is a páciensekhez, kötözésre, injekciót adni. Több idő jutott a betegekre, akiknek sokszor néhány kedves szó többet ért, mint az ellátás. Mára sajnos a rengeteg adminisztráció elveszi az idő nagy részét.

Derika, ahogy a faluban mindenki becézi, a képviselő-testületben töltött 16 évre is szívesen emlékszik. Mint mondja, egyetlen ülésről sem hiányzott, szívvel-lélekkel végezte ezt a megbízatást is. Mindig azért dolgozott, hogy a hozzá fordulókon segíthessen.

Ezeket hallva adja magát a kérdés: amióta nyugdíjba vonult, hiányzik számára a munka, a másokról való gondoskodás?

– Korábban, amikor szabadságon voltam, vágytam vissza a munkahelyemre. A koronavírus miatt azonban nehéz volt az elmúlt másfél év. Elfáradtam, úgy érzem, hogy a családomról való gondoskodás az, ami feltölt. Úgy vélem, a pályám szép lezárása ez a díj, ami természetesen nagy elismerés számomra. Talán ennél is fontosabb a helyiek tisztelete és szeretete, amit mindig éreztem. A címhez például több mint kétszázan gratuláltak a közösségi oldalon – hangsúlyozta Válintné Juhász Friderika. – Unatkozni persze ezután sem fogok, sok időt szeretnék a családommal, az unokákkal és a férjemmel tölteni, aki eddig szinte egyedül gondozta a nagy kertünket. Ezt követően közösen neveljük majd a zöldségeket és virágokat.

A kitüntetett asszisztens és férje, Válint József
Fotó: Beküldött

Nagyon büszke vagyok a feleségemre, a kitartására, az elhivatottságára

Válintné Juhász Friderika első férje 15 éve hunyt el, Válint Józseffel tíz éve házasodtak össze. – Vérnyomásproblémáim miatt sokat jártam orvoshoz, így ismerkedtünk meg. A faluban mindig azt hallottam, hogy majd Derika elrendezi, majd megírja a receptet, majd elintézi a beutalót. Kíváncsi lettem, hogy ki az, aki szinte pillanatok alatt megold minden ügyes-bajos dolgot. Örülök, hogy egymásra találtunk, így közösen gondoskodhatunk gyermekeinkről és unokáinkról – fogalmaz Válint József. – Amikor Friderika átvette az elismerést, hallani lehetett a jelenlévők suttogását, ahogy azt mondták egymásnak: megérdemli! Ezt én is így látom, hiszen az évek során figyelemmel kísérhettem, milyen lelkiismeretesen végzi a rábízott munkát. Büszke vagyok a feleségemre! A díjátadó fényét az is emelte, hogy Válintné Juhász Friderika szülei idén 60 éves házasok. Az önkormányzat, több párral együtt, őket is köszöntötte. A felek megerősítették évtizedekkel ezelőtt kötött szövetségüket. Így a nagy napon a családnak több oka is volt az ünneplésre.

 

Ezek is érdekelhetik