A holokauszt, a népirtás szécsényi áldozataira emlékeztek

Szécsényben minden évben fejet hajtanak a zsidó temetőben 1948-ban felállított emlékműnél, amelyen 301 mártírhalált halt zsidó neve olvasható. A járványhelyzet és a megemlékezéseket szervező Tóth Klára, a Salgótarjáni Zsidó Hitközség elnöke halála miatt az utóbbi két évben elmaradt a tiszteletadás. Idén a Barna család kezdeményezésére folytatódott a holokauszt Szécsényből és térségéből elhurcolt áldozataira történő megemlékezés.

Barna Ágnes üdvözlőszavai után dr. Tóth Andrea, a Salgótarjáni Zsidó Hitközség elnöke köszöntötte a megjelenteket.

Radnóti Zoltán főrabbi megemlékezésében kitért arra, hogy a holokauszt gyökerei mélyre nyúlnak. Már 1938-ban, a kristályéjszaka néven ismertté vált zsidóellenes megmozdulásban több ezer zsidó lakásának ablakát, házának tetejét tették tönkre. Elmondta, hogy a kiközösítés egyre erősebbé vált, olyannyira, hogy gettókat hoztak létre, majd marhavagonokban szállították haláltáborokba a zsidókat. Emberek haltak meg, akik élni akartak, az országot építeni, alkotni. Ártatlan gyermekek haltak meg, csak azért, mert zsidónak születtek. Hangsúlyozta, hogy az utókornak kötelessége megemlékezni, s erősíteni mindenkiben a tudatot, hogy soha többé ne legyen holokauszt. Kiemelte az összefogás fontosságát, a szeretetet, ami nemzetünk érdeke.

Csukáné Szerémy Andrea, a város alpolgármestere többek között szólt arról, hogy Szécsény sokat köszönhet az egykori zsidó származású lakosságnak. Folyamatosan építették az akkori nagyközséget. Elvesztésük a személyes tragédiákon túl Szécsény vesztesége és tragédiája is. A meg nem élt életek, a meg nem született gyermekek, unokák, a meg nem valósult álmok, az el nem készült alkotások társadalmi szerepe mind-mind hiányzik Szécsény történelméből, jelenéből és jövőjéből.

Elmondta, hogy 1944-ben 301 fő tartozott a zsidótörvény hatása alá Szécsényben. Utalt rá, hogy a II. világháború nemcsak gazdasági területért, célokért folyt, hanem faji háború is volt. Végezetül azt mondta, ahogy a magyar kormány, úgy az akkori község sem volt elég erős ahhoz, hogy megvédje állampolgárait, lakóit.

– Szécsény alpolgármestereként az egykori városvezetők, döntéshozók, végrehajtó szervek hetvenhét éve elkövetett mulasztásáért, a zsidók elhurcolásának segítéséért bocsánatot kérek – mondta végezetül. A megemlékezés a főrabbi imájával fejeződött be.