A néptánccal lett teljes az élete a gyarmati törvényszék szóvivőjének

Dr. Bárány Dávid úgy emlékezett vissza, hogy Őze Jánosnak, a Palóc Néptáncegyüttes vezetőjének köszönheti, hogy életének fontos elemévé vált a tánc. Elsőként ő biztatta, hogy legyen néptáncos, ám Dávid eleinte hallani sem akart erről a művészeti ágról. Aztán egy szécsényi színpadi fellépésen látta a Palóc Néptáncegyüttes műsorát, s akkor megfogalmazódott benne, hogy ő is közéjük szeretne tartozni.

Őze János javaslatára beiratkozott a helyi művészeti iskola néptánc tagozatára, ahol két évig Oláhné Csercsics Ivett és Oláh János szakmai irányításával ismerkedett a néptánccal. Két év után, 2002-ben, 14 évesen a Palóc Néptáncegyüttes tagja lett, amelynek azóta is meghatározó személyisége.

– Ugyan nem voltam ott az együttes születésénél, de ezzel együtt is részese lettem a csoport valamennyi korszakának, és szinte kivétel nélkül ismerhettem annak valamennyi alapítóját, táncosát, vezetőjét és oktatóját, ami még inkább elkötelezetté tesz a csoport tagjai iránt – mondta a jogász szakember, hozzátéve: – Túlzás nélkül állíthatom, hogy az együttes valamennyi egykori és jelenlegi tagja a második családomat alkotja. Összenőttünk, mint a tölgyfa ágai. A néptánc egyszerre ad tartást, önbizalmat, magyarságtudatot, barátokat, ugyanakkor mindig nevel és tanít is – fogalmazott.

Dr. Bárány Dávid kitért arra is, hogy a tánccsoporttal lehetősége nyílt számos európai országba eljutni, sőt, azon túlra is. Az élmények mellett kiemelte, a csoport minden tagja számára felemelő érzés, hogy amerre csak jártak és felléptek, a magyar népi kultúra egy szeletével ismertették meg az ottani embereket, és táncukkal élményt szereztek nekik.

Az elmúlt közel két évtized alatt több nyertes fesztiválnak részese volt. Egyik legnagyobb sikerüket 2003-ban, Lengyelországban, a Beszkidek Nemzetközi Fesztiválon érték el, ahol a zsűritől megkapták a fesztivál nagydíját. Külön öröm volt számára, hogy a koreográfiában szólótáncot is kapott.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi és Államtudományi tanszakán végzett szakember tanulmányai öt éve alatt is össze tudta egyeztetni a táncpróbákat és a vizsgákra való felkészülést.

– Számomra akkor is nagyon fontos volt a tánc. Úgy próbáltam szervezni az időbeosztásomat, hogy a heti két próba közül legalább a péntekin részt tudjak venni. Az egyetemnek is volt néptánccsoportja, amelybe szintén bekapcsolódtam – mondta. Kifejtette, hogy most már csak azért is könnyebb összeegyeztetni a szakmai életét és a táncot, mert jelenlegi munkahelye, a balassagyarmati bíróság, nincs olyan messze. Bár a járványveszély az ő életüket is komolyan érintette, hiszen közel egy éven át nem tudtak próbálni. Most az a céljuk, hogy újra felvegyék a régi ritmust, és egy év kihagyás után idén meg tudják rendezni Szécsényben a hagyományos Adventi várakozás című műsorukat.