Húsvéti hagyományőrzés: nógrádi mintákat ír a tojásokra a füleki tanítónő

– A családunkban és barátaink, ismerőseink körében vétek feltörni a tojást. A belsejüket óvatosan kifújjuk, úgy gyűjtjük azokat egész évben– fogalmaz Benkone Horkay Tünde, hozzátéve: – Édesanyámnak korán vissza kellett mennie dolgozni, így a nagymamámmal töltöttük a legtöbb időt. Ő még megélte a hagyományokat, nagyon sokat tanultam tőle. Húsvétot megelőzően természetes volt számára, hogy tojásírással várja az ünnepet.

Mint mondta, ahogyan ma, úgy régen is különféle technikákkal díszítették a tojásokat: maratott és karcolt módon is készülhetnek, ez utóbbi a legrégebbi, avar kori sírokból is kerültek elő ilyen darabok.

Nógrád megyében a viaszos-batikos technika volt a legelterjedtebb, Tünde is ezt a módszert alkalmazza. Forró viaszba mártja az úgynevezett írókát – egy 15 centiméteres szőlővenyigébe erősített fém tölcsér –, amivel folyamatos vonalakat tud a tojásokra írni. A színezéshez természetes anyagokat használ. Szűkebb hazánkban az egyszínű, piros tojás volt jellemző. Ennek eléréséhez a vöröshagyma külső héját kell vízben kevés ecettel közel egy órán át főzni. Mivel a viasszal díszített darabokat nem lehet forró vízbe meríteni, langyosra kell azt hűteni, majd leszűrni. Ebben a lében legalább egy napig állnak a tojások, majd forgatva kell megszárítani azokat. A zöld színhez csalánlevelet, vagy a dió külső héját kell használni. Azért festik pirosra a legtöbb helyen a tojásokat, mert az Jézus kiontott vérét jelképezi. A feltámadás óta még egy töltetet kapott a tojás szimbóluma: a megváltó úgy törte fel a sziklasírt, mint csibe a tojásokat. Ez az újjászületést jelképezi.

– A minták közül azok a legrégebbiek, amelyek felosztják a tojás felületét, azon ugyanis a világmindenséget próbálták ábrázolni. A Föld Egyenlítőjéhez hasonlóan két félre osztották azt, majd az egymásra merőleges hosszanti gyűrűkkel tovább rámázták – tájékoztat Benkoné Horkay Tünde, aki arról is beszámolt: – Elsősorban az öt elemet vitték fel a tojásra: a földet egyenes vonallal, a vizet hullámossal ábrázolták. A középről induló sugár a napot és a tüzet szimbolizálta, a levegőt a földhöz hasonlatosan egyenes vonallal jelölték, azonban nem zárták le a végét, hanem kanyarították azt. Az életet pedig kis életfákkal ábrázolták. A pöttyök a kicsi magvakat jelképezik, amiből az élet keletkezik.

Mi is a hímes tojás? Azt a hímek kapják az életet adó vízért cserébe, amitől a lányok szépek és termékenyek lesznek. Egy termékenységvarázsló szimbólum. A hímes tojásokat általában közvetlenül húsvét előtt, a nagyhéten készítették, abban az időben ugyanis nem lehetett üres, kifújt tojást adni. Ebben az esetben elvesztette volna a jelképét: az élettelenből élő válik. Ezért régen megfőzték a díszíteni kívánt darabokat.

– Szokás volt, hogy húsvét vasárnap ételszentelést tartottak. Azokból a finomságokból, amit hétfőn fogyasztottak egy kosárba kisebb mennyiséget pakoltak és elvitték a templomba, ahol megszentelték azt. Amikor hazamentek egy főtt tojást annyi felé vágtak, ahányan a családot alkották, majd megették azt. Ez az összetartozást jelentette – meséli Benkoné Horkay Tünde, hozzátéve: – Azok a lányok, akik kevesebb hímes tojást készítettek nagypénteken írták azokat. Közben arra gondoltak, akinek ajándékba szánták, hiszen szerelmi üzenetet is hordozhattak egyes darabok.

Mint mondta, a férfiak által gyűjtött tojásokat elfogyasztották. A kisebb fiúk sokszor labdadobó játékokat játszottak azokkal, azért, hogy megtörjön a héja és megegyék azokat. Sok helyen ezért nem maradtak meg a díszítmények motívumai.

– Régen a hímes tojásoknak fontos üzenete volt a faluközösségekben. Sajnos mára, ahogy más szokásoknál is megfigyelhető, elvesztették a jelentőségüket. A szimbólumok is változtak az idők során, hiszen ma már nem azért készítjük azokat, hogy elfogyasszuk, csupán dísztárgyakként tekintünk rájuk – fogalmazott a népművész, aki arról is beszámolt, hogy egy nyári egyetemen ismerkedett meg Bércziné Szendrő Csillával – Az ő bíztatására kezdtem el tanulmányozni a díszítéshez használt motívumokat. Egy pályázati anyagban vállaltam, hogy 260 féle mintát kutatok fel Nógrád, Gömör és Hont megyéből. Azonban ezt a mennyiséget nem tudtam erről a három tájegységről összegyűjteni, ezért kitekintettem távolabbi vidékekre: Zoboralja, Vágmente és Szepesség településein megismert mintákkal egészült ki a gyűjtemény.

Minden egyes motívumot három tojásra írt rá, mivel mire egy darab elkészül, sokszor összetörhet. Végül több mint 600 alkotás született, amelyekből tavaly februárban Füleken nyílt kiállítás. A gyűjtemény jelenleg Losoncon a Nógrádi Múzeum és Galériában van kiállítva, azonban a vírus miatt csak online látogatható.

– Számomra az alkotó munka lelki feltöltődést jelent, a jelenlegi nehéz helyzetben egyensúlyba hozza a negatív érzéseket. Úgy vélem ezt mások is tapasztalják, hiszen a közösségi oldalakon egyre többen mutatják be az általuk alkotott tárgyakat, legyen az egy saját dagasztású kenyér, vagy egy bőrből készült mobiltok – zárta szavait Benkoné Horkay Tünde.

Munkásságát számos díjjal ismerték el az évek folyamán

Benkoné Horkay Tünde népi kézműves több, mint 20 éve a füleki magyar tanítási nyelvű Mocsáry Lajos Alapiskola alsó tagozatos pedagógusa. Fontosnak tartja megszerettetni a népművészet egyes ágait a fiatal korosztállyal, ezért minden alkalmat megragad annak népszerűsítésére. Az iskolában szakkört vezet, ahol egyebek mellett a tojásdíszítés különféle technikáit igyekszik megtanítani a gyerekeknek.

– Úgy vélem, hogy az ember példamutatásával tud leginkább hatni másokra. Amennyiben hitelesek vagyunk a gyerekek számára, ők is pozitív értéknek fogják tartani a kézművesség különböző formáit – vallja a tanárnő.

A sokoldalú alkotó számos díjjal büszkélkedhet. A Palócföldi Népi Iparművészek Egyesülete 2006-ban Dr. Zólyomi József – Nagy Palóc- díjban részesítette, majd 2008-ban a Magyar Köztársaság Oktatási és Kulturális minisztere Pro Cultura Hungarica díjjal tüntette ki. Az ipolymenti hímes tojásai pedig 2018-ban elnyerték a Nógrádi Regionális Termék védjegyet.