A szécsényi képzőművészeti tárlat fődíját másodszor nyerte el Botos Zoltán

A nagydíjat Botos Zoltán salgótarjáni festő kapta, aki nagyon örült a szakmai döntésnek – annál is inkább, mert immár másodszor részesült e megtisztelő címben – de úgy érzi, hogy az erkölcsi elismerésnél talán többet is érdemelt volna. Mint elmondta, A lepel című műve többszörösen is szimbolikus. Jelzi, hogy nem látunk a lepedők mögé, nem tudjuk, hogy ki mire gondol igazán, és sokszor hasonló módon leplezzük saját véleményünket is. De akár értelmezhető úgy is a kép, hogy bizonytalan a jövőnk, fogalmunk sincs, nem tudunk rá következtetni sem, hogy mi vár ránk a jövőben, akár jó, akár rossz értelemben. Mint ahogyan tavaly ilyenkor sejtelmünk sem volt az oly sok gondot okozó vírusjárványról.

A Szécsényben díjazott Botos Zoltán Salgótarján képzőművészeti életének egyik jeles képviselője. Gyakran vesz részt csoportos kiállításokon és alkalmasint egyénileg is bemutatja sajátos tematikájú és színvilágú műveit.

Jelenleg is vannak tervei, amelyek egy tavaszi külföldi út során fogantak. Az akkor ott dolgozó fiát látogatta meg az osztrák–olasz–svájci háromszögben, s jártak az itáliai Glorenzában is. A kisváros középkori árkádos épületei nagy hatást gyakoroltak rá. Olyannyira, hogy az elkészült fotók és vázlatok alapján a közeljövőben ezeket a benyomásokat, élményeket szeretné festészetté formálni.

A hetvenegy éves Botos Zoltán 2014-ben a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával egy kis kötetet jelentetett meg Beszélgetéseim Balázs Jánossal címmel, amelyből mindenki számára kiderül, hogy ifjú emberként milyen szoros viszony fűzte a szomszédban élt cigányhegyi remetéhez, a zseniális festőművészhez, tollforgatóhoz. Bár sosem másolta őt, gondolkodásmódja hatott rá, és ugyancsak ösztönző erejű volt számára a formálisan tanulatlan Balázs János olvasottsága, széles körű műveltsége, a világról, az emberekről való mély tudása.