Krisztust nem lehet karanténba zárni, vallja a tarjáni evangélikus lelkész

– Mit jelent az ön számára az advent? Személy szerint általában hogyan éli meg ezt az időszakot?

– Egyszer a teológián az egyik egyetemi professzorom azt kérte tőlünk, hogy vigyünk be az órára egy olyan tárgyat, ami leginkább segíti az adventre való ráhangolódásunkat. Sokat gondolkodtam, mi legyen az: Gyertya? Adventi koszorú? Egy kép? Biblia? Végül egy teásbögrével és egy filterrel mentem be a terembe. Az adventi időszak mindig a pörgést, a zárthelyi dolgozatok írását, a beadandókat jelentették számomra, úgy, mint a legtöbb diáknak. Mostanában pedig az intenzívebb szolgálatokat, az aktívabb gyülekezeti munkát hordozza magában. Nagyon fontos azonban, hogy minden külső körülmény ellenére lelkileg el tudjunk csendesedni és a lényegre, Jézusra tekinteni ebben az időszakban. Egy csésze tea – aminek melegsége és zamatos íze a hidegebb napokon hozzájárul az olvasás, a készülés, a munka elmélyítéséhez – segíthet közelebb kerülni az Úrhoz, felkészülni az érkezésére. Az embernek szüksége van a nyugalomra, a csendre. Krisztus be akar lépni az életünkbe, nálunk szeretne lakni. Advent számomra ennek a fogadásnak az ideje, amikor tudatosan is átélem a ráhangolódást. Ez ad erőt az év minden részében.

– Ezekben a különleges napokban, amit manapság élünk, miben másabb a karácsonyra való készülődés? Van-e egyáltalán változás?

– A legnagyobb megtartó erő, és mindannyiunk reménysége az, hogy nincs tartalmi változás. Jézus már eljött a világba, és ezt a csodát újra és újra átélhetjük a személyes életünkben. Krisztust nem lehet karanténba zárni, rá nem vonatkozik a kijárási korlátozás, ő folyamatosan közeledik hozzánk. Van egy számomra kedves evangélikus ének, ami így kezdődik: „Jer tárjunk ajtót még ma mind, a legnagyobb király van itt”. Szívünk ajtaját bárhol, bármikor, a templomban, az utcán, sőt akár otthonainkban is kinyithatjuk. Ez nagy békességgel tölthet el bennünket. Formai változás természetesen van, hiszen a járványhelyzet teljesen átalakította a közösségi létünket. Advent intenzív időszak az egyház életében is, ekkor több gyülekezetben vannak evangelizációs sorozatok, csendesnapok, karácsonyra készülő énekkari vagy színdarabpróbák, a főtereken gyertyagyújtások. A legtöbb alkalmat próbáljuk digitálisan pótolni. Az elmúlt hónapokban ezt már megszokhattuk, így volt időnk belerázódni az online kapcsolattartásba, a technika megszervezésébe, és talán a képernyők előtti igei feltöltődésbe is. Fontos, hogy az amúgy fizikálisan felgyorsult világban is legyen lelki csendességünk.

– Holnap advent negyedik vasárnapját ünnepeljük. Mi ennek a napnak a jelentősége?

– Nálunk, evangélikusoknál ennek a vasárnapnak a témája: „Érkezik a megváltó – örvendezzetek!” Heti igénk is így hangzik: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. Az Úr közel!” (Fil 4,4) Adventben a lila a liturgikus szín, ami a bűnbánati időt jelzi számunkra. Ilyenkor fontos a bűnlátás, és az, hogy a magunkba nézés észrevetesse velünk, hogy ez értünk van, és igen is jó nekünk. A negyedik vasárnap átvezet bennünket Jézus születésének az örömünnepébe. Akkor tudunk igazán örülni, ha meglátjuk, hogy Isten legnagyobb múltbeli cselekedete – az, hogy elküldte fiát, Jézus Krisztust – minden embernek szól, és ő jelen szeretne lenni az életünkben. A négy gyertya fénye immár teljes, ami a Világ Világosságát, a Megváltót jelzi számunkra.

– Az év ezen időszakában hogyan telik egy átlagos napja?

– A szokásos teendők, úgymint a napi szolgálatok, alkalmak, hittanórák, adminisztratív munkák ugyanúgy megvannak, mint máskor, annyi kiegészítéssel, hogy ilyenkor több a városi felkérés is. Feleségemmel, Dórival – miután hazaér a munkából – közösen szoktunk a gyülekezeti dolgokon tevékenykedni, gondolkodni, majd esténként a személyes lelki életünket is karban tartjuk. Az adventi koszorú gyertyái mellett énekelünk, igét olvasunk, imádkozunk. Fontosnak tartom, hogy a gyülekezeten kívül, a családban is megéljük a hitünket, erősítve ezzel az Istennel és a szeretteinkkel való kapcsolatot.

– Eltér-e egymástól a világi, illetve az evangélikus advent?

– Teljes egészében nem választanám szét a kettőt, hiszen a hívő ember is ebben a világban él. Jézus főpapi imájában is azt mondja az Atyának, hogy „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn 17,15) A világ által diktált tempó alól nem térhetünk ki, de az advent valóban az intenzívebb lelki csendesség időszaka az egyházban. Nem könnyű feladat ez, azonban ha igazán átéljük a lényeget – az Úr eljövetelét, Isten emberré létét –, akkor feltöltekezésünk új erőt ad a mindennapi munkához, tevékenységünkhöz. Az evangélikus egyházban is engedélyezett a templomlátogatás, természetesen a járványügyi előírások maradéktalan betartásával. Az Ige hirdetése nem maradhat el, ezért az istentiszteleteinket élőben is közvetítjük a közösségi oldalunkon és a honlapunkon is. Azok számára pedig, akiknek nincs internet-hozzáférése, papír alapon juttatjuk el az igei gondolatokat.

– Az előző évekhez képest miben lesz másabb az idei karácsony?

– Sokat gondolkodtunk azon, hogy legyen a Szenteste, hiszen ezen a napon látogatnak el templomainkba a legtöbben. Tekintve, hogy szeretnénk elkerülni a tumultust – ezt lelkészként nagyon furcsa és nehéz kimondani mostanában –, a kényszerhelyzetből igyekszünk lehetőséget kovácsolni, ezért december 24-én, csütörtökön a gyülekezet udvarán szabadtéri istentiszteletet tervezünk, amit szintén élőben közvetítünk. Világítás- és hangpróbát már tartottunk, csupán csak az időjárásnak kell mellénk állnia. Remélem, hogy ezzel különlegessé és emlékezetessé fog válni az idei ünnep. Karácsony első- és második napján nem számítunk több emberre, mint amennyien – megtartva a másfél méteres távolságot – elférnének. Most ugyanis sokan az online térbe húzódnak vissza, teljesen érthető módon.

Az ünnepek alatt sem lazíthat

– Lelkészként nem a pihenésről szólnak az ünnepek, hiszen a vasárnapokkal együtt szinte minden nap lesz istentisztelet, és az igehirdetésekre való készülés komoly szellemi munkát igényel. Ahhoz viszont, hogy az igazi üzenetet át tudjuk adni, szükséges a Szentlélek inspirációja, a belső lelki békesség, a hitbeli töltekezés és a rendezett családi légkör. Ez lesz a második karácsony, amit feleségemmel, Dórival együtt töltünk. A gyülekezeti tagokkal való találkozás, az előkészületek meghatározzák a napjainkat, de természetesen a meghitt, sütés-főzéses, finom illatokban gazdag ünnepi hangulat sem maradhat el. Mind a ketten nagycsaládból származunk, így még szokni kell a kis létszámot, és idén ráadásul a családi találkozó is elmarad, amin több mint harmincan szoktunk részt venni. Talán ez az a karácsony lesz, amikor a régi emlékek jobban előjönnek, gyakrabban ülünk le a skype elé, és többet beszélgetünk telefonon a családtagokkal, barátokkal. Örülnék neki, ha az idei ünnepeket nem a korlátozásokban, hanem az előttünk megnyíló új lehetőségekben és az igazi üzenet átélésében látnánk meg.