Rangos díjjal jutalmazták a ceredi művésztelep tevékenységét

– Hogyan kezdődött a Ceredi Kortárs Nemzetközi Művésztelep története?

– Salgótarjánban születtem, tanulmányaimat a Nyíregyházai Főiskola rajz szakán, majd az Iparművészeti Egyetem Vizuális Kommunikáció szakán végeztem. Már a főiskola alatt elkezdtem művésztelepeket látogatni, így jutottam el Egyiptomba, Kubába, az Egyesült Államokba és több európai országba. Az egyetem után a barátaimmal közösen megszületett bennünk az elhatározás: hozzunk létre egy művésztelepet! Már majdnem megvettünk egy házat az Őrségben, amikor egy ügy Ceredre szólított. Szinte azonnal magával ragadott a kis település hangulata, így itt láttunk munkához 1996-ban. Az alapító négyest Kun Cecília, Sánta László, Fürjesi Eszter – a feleségem – és jómagam alkottuk. Kezdetben béreltünk egy épületet, saját bázissal 1999 óta rendelkezünk. Jelenleg 17 objektummal működünk, amelyek között vannak műhelyek, galériák és lakóházak is. Az évek múlásával fejlődtünk, de a célunk mit sem változott!

– Mit is tűztek a zászlajukra?

– Alkotni, majd este a tűz köré ülve beszélni az élet dolgairól. Az volt a célunk, hogy egy szellemi vonulat mentén baráti kört hozzunk létre, ami folyamatosan bővül. A művésztelep sokkal összetettebb tevékenység, mint amit egy átlagember gondol. Sokkal inkább egy eszme, egy szellemiség és a művészet iránti szeretet összhangja. Már az első évben szerveztünk egy nyílt napot, hogy a kívülállók is betekinthessenek az alkotási folyamatokba. Eleinte csak pár ismerős, illetve a falubeliek jöttek, majd pár évvel ezelőtt a látogatók száma már meghaladta a százat. Emiatt úgy döntöttünk, hogy a 24. művészteleppel párhuzamosan megszerveztük az ArtPiknik fesztivált. A rendezvényen a művészet ünneplése mellett a zene, a színház, na meg a palóc gasztronómia is helyt kapott. Persze van, ami változik. Eltelt 25 év, és a baráti kör közösséggé formálódott. A kezdeményezésünk művészek és egyéb szakemberek kapcsolódási pontja, az egyetemek és főiskolák találkozási helyszíne lett.

– Ez azt jelenti, hogy az út végére értek?

– Egy cseppet sem. Folyamatosan jönnek új sugallatok és emberek. A téma ugyan adott, de a műfajnak csak a képzelet szabhat határt. Az alkotó folyamatban meghívással vehetnek részt művészek. Persze van néhány állandó tagunk is, akik annyira elkötelezettek, hogy házat vásároltak Cereden. Fontos, hogy az ide látogató művészek nyitottak legyenek az újdonságra és egymásra is. A művésztelepen adott az intenzív és inspiratív közeg, ahol a hangulat és az energiaszint folyamatosan változik. Az összegyűlt művészek hatnak egymásra, ösztönzik egymást, és ezekből a szituációkból olykor remek alkotói együttműködések jönnek létre. Persze ez a fajta felfokozott légkör nem mindenkinek felel meg a művészet gyakorlásához.

– Mennyire képezi Cered a művésztelep szerves részét?

– Én inkább úgy mondanám, hogy eggyé vált vele. Minden évben más-más témát választunk, de mindig a településhez illeszkedve. Igazán aktív kapcsolatot alakítunk ki a helyiekkel. Tavaly egy nyertes pályázatunk keretében megújult a harangláb és a templom, megépítettük a szabadtéri színházat, illetve rendezvényteret alakítottunk ki a művésztelepen. A közelmúltban az a megtiszteltetésként ért minket, hogy Marton Zsolt, a Váci egyházmegye püspöke felszentelte a munkánk végeredményeit. Emellett nyilvános szoborparkot is nyitottunk, amit később szeretnénk bővíteni. Jó érzés, hogy a szellemiségünk és a tevékenységünk következményeként a művésztelep szinte teljesen összeforrt a faluval.

– Kortárs művészek között ismerősen csenghet már a falu neve?

– Nyilván 25 év alatt kapcsolatba kerültünk akadémiákkal, művészeti főiskolákkal és egyetemekkel is. Rendszerint professzionális művészek látogatnak el hozzánk, akik pozitív tapasztalatok esetén ajánlanak minket a kollégáiknak. Csak Magyarországon több mint 100 művésztelep működik, de valamiben mindegyik más, mint a többi. Úgy gondolom, hogy a saját programunk minősége alapján elég előkelő helyen állunk a sorban. Emellett a tematika szempontjából is egyedi irányvonalat képviselünk. Emiatt azt hiszem, hogy a szakmai és a kultúrafogyasztói körökben már jócskán messzebbre jutott Cered híre, mint az országhatár. Persze, mindig van hová fejlődni, és szerencsére több olyan művésztelep is működik hazánkban, amikről példát vehetünk. Ugyanakkor örömmel tapasztalom, hogy mások a miénket tartják követendőnek.

– A tevékenységüket nemrég rangos díjjal jutalmazták.

– Valóban, de mindenek előtt szeretném leszögezni: a Nógrád Megyéért díj nemcsak a négy alapító tagnak szól. Sokan állnak a művésztelep ügye mellett. Az önkormányzattól kezdve egészen az olyan művészekig és magánemberekig, akik a munkájuk mellett nyújtanak nekünk segítséget, beengednek minket az életterükbe egy-egy alkotás megvalósításáért és még sorolhatnám. Ők biztosítják, hogy ez a szellemi erő tovább éljen. Nagyon jó érzés volt átvenni a díjat a megyenapon, tudva, hogy az mindannyiunké. Mindenki teljesítményét elismerték ezzel a kitüntetéssel, hiszen ahhoz, hogy egy művésztelep így működhessen, annyi körülménynek kell összeállnia, mint égen a csillag. Cereden pedig ez is lehetséges volt.

– Mik az elképzelései a jövőt illetően?

– Sajnos a Covid–19 miatt idén nem tarthattuk meg sem a művésztelepet, sem a fesztivált, illetve csaknem minden belföldi és külföldi kiállításunk legalább egy évet csúszik. Amennyiben azt a járványhelyzet lehetővé teszi, jövőre szeretnénk megrendezni a 25–26. művésztelepet, illetve annak évfolyamát. Ez azt jelenti, hogy ugyanabban az évben több, különböző – például a 2019-es minta szerint textil, szobor és vegyes műfajú – művésztelepet is meghirdetünk. Emellett komolyabban szeretnénk foglalkozni a filmmel. Természetesen a nyitottság a jövőben is nagy jelentőséggel bír majd a művésztelep életében. Ez fontos számunkra, hiszen az emberek élete sem a hagyományos keretek között zajlik napjainkban. Akkor viszont miért is kellene elvárni a művészettől a változatlanságot?

Őszinte odafigyeléssel ragadják meg művészi témáik esszenciáját

A művésztelep idei jubileumi tárlata a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) szentendrei galériájában volt megtekinthető. Az Életjelek című kiállítás egy válogatás volt az elmúlt 25 év munkáiból. Az ArtColony Cered egy projektet is megvalósított a Kassai Műszaki Egyetem Képzőművészeti Karával együttműködve, Eco Media Art néven. Fürjesi Csaba, festő- és grafikusművész, az ArtColony Cered vezetője elmondta: a kortárs művészet cseppet sem könnyű műfaj. – Szerintem akkor jó egy alkotás, ha megáll körülöttem az idő, amikor ránézek. Hatást gyakorol rám, gondolatokat ébreszt és rendez át bennem, illetve maradandó élményt nyújt. Cered az ilyen alkotások elkészítéséhez remek helyszínt biztosít. Fürjesi Csaba büszke arra, hogy a különböző országokból érkező résztvevők évről évre őszinte odafigyeléssel és teljesen átadva magukat a környezetnek, tényleg megragadják a Cered ihlette témák esszenciáját.