Salgótarjánban is az 1956-os eseményekre emlékeztek

Mint az életünk számos területére, így erre az eseményre is hatással volt a koronavírus-járvány. Ezen a napon ugyanis a délelőtti órákban, 1992-ig visszamenőleg minden évben már több százan, ezren érkeztek a vásártéri utcákban megrendezett emlékfutásokra. A szervezőbizottság idén is hónapokkal ezelőtt megkezdte a sportesemény megrendezését, azonban végül úgy döntöttek, hogy az emberek egészségének érdekében lemondják a 2020-as emlékfutást, ami a 29. rendezés lett volna.

A megemlékezés elején, a Himnusz elhangzása után Sulyok László, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének Nógrád megyei elnökhelyettese mondta el az alkalomra szánt gondolatait.

– Tudjuk, több mint 30 éve kettős ünnep ez a mai. Egyrészt az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja, másfelől pedig a harmadik magyar köztársaságé – mondta Sulyok László.

Hozzátette: azt gondolja, hogy ez a mai emlékezés jó alkalom arra, hogy pontosítsuk ismereteinket a múltról és a jelenről, hogy tisztán és őszintén nézzünk egymás szemébe, annak dacára, hogy különböző ideológiákat vallunk, eltérőek a politikai nézeteink.

– Hiszem, hogy 1956 és a köztársaság tekintetében többé-kevésbé, de inkább többé, hasonló emlékezeti, szellemi platformon állunk. Tudatában vagyunk ugyanis annak, hogy a forradalom és a szabadságharc nélkül a demokratikus rendszerváltozás, a köztársaság újbóli kikiáltása sokkal később következett volna be – emelte ki az elnökhelyettes.

Ezen szavak elhangzása után Fekete Zsolt, Salgótarján polgármestere osztotta meg emlékező szavait a jelenlévőkkel.

– Az 1956-os események megítélése napjainkban is történelmünk egyik legsarkalatosabb pontja. Trianon mellett a másik olyan esemény, amelyben folytonosan széthúzás uralkodik, miközben mindannyiunk közös múltja, közös tragédiája, emléke kellene, hogy legyen. A mai nap minden magyar számára jelent valamit. Hiszen minden család valamilyen módon részese volt ’56 történéseinek. Mindenkinek ott él a lelkében 1956 egy darabja. Lehet az egy családi történet, egy szomorú vagy keserédes emlék, szabadságvágy, hősiesség. Biztos, mindannyiunknak van véleménye az akkor történtekről. A sok különbözőségünk mellett ezek az érzések, a közös tudás, az emlékezés, ami összeköt mindannyiunkat – hangsúlyozta Fekete Zsolt.

Kifejtette továbbá: 64 évvel ezelőtt, ezen a napon az egész világ Magyarországot figyelte, azt a maroknyi bátor embert, akik talán mindenkinél közelebb jutottak a nagy Szovjetunió megroppantásához. Céljuk a lehető legtisztább és legnemesebb volt. Szabadságot akartak. Szabadságot saját maguk, családjuk, és minden honfitársuk számára.

A nyugati világ: Anglia, az USA, Francia- és Németország, de lengyel barátaink is mind nagy szimpátiával tekintettek szabadságharcunkra, azonban a külföldi segítség csak jelképes volt, a hatalmi érdekek nem kedveztek számunkra. A Corvin közi fiatalokon, a nagyvárosi egyetemistákon, vagy éppen a bátor salgótarjáni munkásokon kívül senki nem mert fegyveres konfliktust kockáztatni a szovjetekkel.

– Természetesen a forradalom történetét, és az azt követő leszámolások históriáját mindannyian ismerjük, mi salgótarjániak sajnos mindenkinél jobban. Azonban ’56 eszménye mégsem egy letargikus pontja emlékezetünknek, identitásunknak. Nem az, mert mindannyian közösen osztozunk benne, a szabadság iránti vágyban, a közös, boldog ország víziójában – emelte ki a polgármester.

Ezen gondolatok elhangzása után dr. Bablena Ferenc, a megyei közgyűlés alelnöke mondta el szavait.

– Nem lehet olyan idő, nem lehet olyan helyzet, nem lehet olyan kényszerítő körülmény, hogy a magyar szabadság szent ünnepnapjairól ne emlékezzünk meg. Ha felednénk március 15-ét, október 23-át, akkor tulajdonképpen megfeledkeznénk mindarról, amik igazából lenni akartunk és lenni akarunk a több mint ezer éves Kárpát-medencei történelmünk során. A felejtés mélységes, sötét kútjába löknénk mindazt az erőfeszítést, amit az előttünk járt hősök ezrei tettek nemzetünk megmaradásáért, szabadságunkért, függetlenségünkért – kezdte szavait a megyei közgyűlés alelnöke.

Hozzátette: ezen, az egészségügyi kényszerből igen csak szikár megemlékezésen nagyon hiányoznak a gyermekek, a fiatalok, a családok. Mindazok, akikért ’56-ban a bátor magyarok felemelték a fejüket, majd a hangjukat, aztán az öklüket, végül pedig a fegyvereiket is.

– Tudjuk jól, hogy Valiskó Ferenc most is a rá jellemző fáradhatatlansággal készült, hogy megszervezze a több ezer résztvevőt megmozgató emlékfutást. A járvány azonban közbeszólt. Óvatosságra intett, s mi szeretjük annyira hozzátartozóinkat, hogy nem kockáztatjuk egészségüket nagy tömegrendezvényekkel – hangsúlyozta dr. Bablena Ferenc.

Arra kérte a jelenlévőket, hogy saját családi, munkahelyi, baráti közegükben emlékezzenek meg 1956-ról.

Az ünnepi beszédeket követően verses, zenés emlékező műsort halhattak a jelenlévők, amelyben a Madách Színház művészei, Kecskés Tímea és Sándor Dávid működött közre.

Ezt követően pedig a résztvevők elhelyezték a koszorúkat, virágokat a megyeháza előtti emléktáblánál.