Példaképként tekintenek tanítványai a diósjenői testnevelő tanárra

Józsa Csaba Egerben kezdte főiskolai tanulmányait, ahol orosz–testnevelés szakos tanári diplomát szerzett, majd később a Pécsi Tudományegyetemen elvégezte a testnevelés szakot.

– Gyerekkorom óta imádom a sportot – mondta Józsa Csaba. Hozzátette: – Nemcsak játszani szerettem a különféle sportágakat, hanem rendszeresen jártam labdarúgó-, kosárlabda-, kézilabda-, röplabda- valamint vízilabda-mérkőzésekre. A televízióban minden sportközvetítést megnéztem, az olimpiák pedig kimondottan nagy hatással voltak rám. Természetesen én is profi labdarúgó szerettem volna lenni, amire meg is volt minden lehetőségem. Azonban amikor közelebbről is megismertem ezt a világot, rájöttem, hogy fel kellene áldoznom a jövőmet mindezért. Így inkább a testnevelő tanári pályát részesítettem előnyben.

Józsa Csaba a főiskola elvégzése után 1987-ben költözött Diósjenőre, ahol azóta is megszakítás nélkül tanít. Beilleszkedését nagyban segítette az akkori tantestület, amiért a mai napig hálás. Feladatának tekinti, hogy a húsz éven át tőlük kapott segítséget, szeretetet továbbadhassa fiatalabb kollégáinak.

– A pedagógusi pályafutásom során, azaz harminchárom év alatt, legalább ezer diákot taníthattam. Ezenkívül sok olyan gyermeket oktattam vagy edzettem, akiket táborokban vagy túrákon ismertem meg – mondta a testnevelő tanár, aki aktív tagja a helyi sportéletnek.

Kezdeményezésére és hathatós szakmai közreműködésével megvalósult egy nyugat-nógrádi regionális utánpótlás-nevelő egyesület, amely lehetőséget biztosít

Diósjenő és környéke ifjúságának, hogy magas szintű sporttevékenységet folytassanak és szakmailag megalapozzák további sportpályafutásukat. A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése részben ezért is adományozta idén Józsa Csabának a Bérczy Károly-díjat.

– Mindig nyomon követtem ennek az elismerésnek a kitüntetettjeit. Talán éppen azért annyira különleges számomra ez a díj, mert ismerem és nagyra becsülöm ezeknek a sportembereknek a munkáját. Természetesen nagyon jó érzéssel tölt el, hogy csatlakozhattam közéjük, illetve, hogy elismerték a tevékenységemet.

Ugyanakkor ezt a díjat a szüleimnek szeretném leginkább megmutatni és megköszönni, sajnos azonban ők már nem élnek. Nekik köszönhetem, hogy ezt a pályát választhattam, és úgy gondolom, hogy ez az elismerés az ő érdemük is – mondta büszkén a pedagógus, aki az óráin mindig arra törekszik, hogy az emberség, az emberiesség magatartását átadja a diákoknak, s ez fontos szerepet töltsön be az életükben. Ezt a szemléletet egy vele történt példán keresztül osztotta meg velünk.

– Ausztriában voltam egy kerékpártúrán, ahol defektet kaptam. Az első ember, aki arra jött, azonnal megállt és megkérdezte, hogy segíthet-e. Mondtam neki, hogy köszönöm, de mindennel rendelkezem, ami a javításhoz szükséges. Mire elkezdett telefonálni, és még három ismerőse odajött, hogy segítsenek nekem. Addig nem mozdultak mellőlem, amíg készen nem lettem, és el nem indultam a kerékpárommal. Úgy gondolom, hogy ebben a történetben nagyon sok minden benne van, amire én szeretném nevelni diákjaimat – mondta meghatóan a pedagógus.

Munkáját korábban különleges elismeréssel jutalmazták

Józsa Csaba már több alkalommal is kapott kitüntetést. Többek között Diósjenő díszpolgárává választották, de ezenkívül számos más elismerésben is részesült, amelyekre mind nagyon büszke és jó érzéssel töltik el. – Nemrégiben egy korábbi tanítványom látogatott meg, aki miután leérettségizett, egy serleget ajándékozott nekem. A kupán egy felirat is díszelgett: példaképemnek. Ezt ugyan sehol nem jegyzik, de nekem ez legalább olyan értékes, mint bármelyik másik kitüntetés – mondta megilletődve Józsa Csaba.