Megyeszerte megemlékeztek az aradi vértanúkról

Salgótarján-Somoskő

Az aradi vértanúk napja alkalmából Somoskőben, a Váralja Emlékparkban is koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak kedden délután. A harang megkondulása után felcsendült a Himnusz is. Ezt követően pedig külön köszöntötték a salgótarjáni Szarvas család tagjait is, akik Knezić Károly, aradi vértanú egyenes ágú leszármazottjai. Az emlékező gondolatok előtt Kántor Zoltán, a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház tagjának verseit hallhatták a jelenlévők. Ezt követően pedig Fekete Zsolt polgármester mondta el az alkalomra szánt beszédét.

– Nemzeti emléknapunkon a hős aradi vértanúkra és Magyarország első miniszterelnökének, Batthyány Lajosnak a mártírhalálára emlékezünk. Olyan emberekre gondolunk vissza, akik származásukban, nyelvükben különböztek ugyan, de mindannyian a magyar szabadság eszméjét tűzték zászlajukra. Olyanokra, akik számára nemzetünk függetlensége, a magyar nép és hazánk jövője tulajdon életüknél is fontosabb volt – mondta Fekete Zsolt.

Hozzátette: 171 év telt el, azonban áldozatuk jelentősége mit sem veszített erejéből. Ennyi idő után is büszkeséggel tölt el bennünket e bátor férfiak hősies önfeláldozása. 1849. október 6. estéjén, néhány órával az ítélet végrehajtása után futótűzként söpört végig a vérontás híre. Szerte az országban spontán megemlékezéseket tartottak, fittyet hányva az elnyomó osztrák hadsereg közelségére. Haynau gárdája is tisztában volt az ítélete által gerjesztett indulatokkal, ezért a vértanúk kivégzését az aradi városközponttól távol, a folyó túl partján hajtották végre, szigorú katonai készültség mellett. Csakúgy, mint gróf Batthyányi Lajos kivégzését, amelynél Habsburg katonai sorfal állta körül a pesti Újépület udvarát.

– Október 6. mártírjainak életéről, harctéri bátorságáról sokan, sok helyen megemlékeztek már. Tapasztalt tábornokok, győztes csaták veteránjai, sokat látott katonák voltak mind, akik tudták, mit veszíthetnek, azonban egy pillanatig sem féltek mindent kockára tenni a szent cél, a szabadság kivívásának reményében.

Haláluk éppen olyan méltóságteljes volt, mint életük, habár a kivégzőosztag mindent elkövetett, hogy megpróbálja megalázni a hős katonákat. Sveidel József, Lázár Vilmos, Dezsőfi Arisztid és Kiss Ernő magas rangú katonai vezetők golyó általi halálra ítéltettek, ám a bécsi udvar ezt is úgy kommunikálta, mintha ez az ő kegyelmükből történt volna így. A másik kilenc tábornokot kötél általi halálra ítélték, amihez olyan alacsony bitófát készítettek, amely garantálta hosszú, szenvedéssel teli halálukat. Azonban az ezt végrehajtók félelem helyett csak dacos, hazafias jelszavakat hallhattak hőseink szájából. Nem történt ez másként Pesten sem, ahol országunk első miniszterelnöke „Éljen a haza!” felkiáltással, maga vezényelte le az életét kiontó sortüzet – hangsúlyozta Fekete Zsolt.

Kifejtette továbbá: nem csoda tehát, hogy elhivatottságuk, rendíthetetlen hitük a mai napig példaként szolgál minden magyar számára. Ők ugyanis olyan hősök, akiket csak megölni tudtak, de legyőzni sosem.

– Az egység, a bátorság, az összetartozásunk szimbólumai, áldozatuk örökké emlékeztet bennünket arra, hogy a szabadságunkért mindent meg kell tennünk. Emlékük örökké bennünk él, legyünk méltó örökösei küzdelmüknek! – zárta Fekete Zsolt.

Ezen gondolatokat elhangzását a koszorúzás követte, amelyen Szukán Csaba tárogatón működött közre.

Rétság

A járványhelyzet miatt óvodás és iskolás csoportok jelenléte nélkül, a Városi Művelődési Központ előtti teraszon található 1848/49-es emléktáblánál tartották meg kedden délelőtt a város október 6-i megemlékezését.

A rendezvény szónoka, Mezőfi Zoltán polgármester – civilben történelemtanár – elevenítette fel mindazokat a fejleményeket, amelyek a tizenhárom aradi vértanú katonatiszt és az első független magyar kormány miniszterelnöke, Batthyány Lajos kivégzéséhez vezettek. Kiemelte: az ünnepek mindig aktuálisak, és ehhez a mai naphoz a férfias helytállás becsülete kapcsolódik. Hiszen az a tizenkét tábornok és az ezredes, aki hősi halált halt a várbörtön udvarán, 1848 szeptemberétől, a szabadságharc kezdetétől a világosi fegyverletételig, az első perctől kezdve az utolsóig szolgálta a magyar nemzet ügyét. A megtorlásoknak 107 kivégzett és több ezer bebörtönzött áldozata volt. Az aradi vértanúk példamutató élete lebegjen az utókor előtt – mondta a polgármester.

Pásztó

Pásztón a jelenlegi vírushelyzet miatt elmaradt az ünnepi műsor, csupán Farkas Attila, a város polgármestere mondott beszédet. A település vezetője kiemelte, hogy népünket történelmünk során kevés örömteli ünnep érte, de annál több gyásznap.

Mint mondta, Arad városára sok mindenről megemlékezhetne a magyar nép, de sajnos a 13 vértanú kivégzése miatt jut eszünkbe. Közülük nagyon sokan nem is magyar származásúak voltak, de egy dolog összefűzte őket, mégpedig az, hogy a magyar szabadságért képesek voltak meghalni és életüket áldozták ezért a hazáért.

A polgármester felidézte továbbá a történelmi gyásznap előzményét és eseményeit is.

Az ünnepség végén elhelyezték a megemlékezés virágait a polgármesteri hivatal előtt lévő emlékműnél.

Karancslapujtő

A helyi Kastélykert Óvoda előtt is megemlékeztek kedd délelőtt az aradi vértanúkról. A vírushelyzetre való tekintettel azonban idén csak szűk körben zajlott a program. Mielőtt a helyi önkormányzat, illetve a Karancs Kincse Közhasznú Egyesület nevében elhelyezték volna az emlékezés virágait, Pálné Lipták Anett, a helyi művelődési ház vezetője néhány gondolat erejéig felemlítette elődeinket.

– Azokra a katonákra emlékezünk, akik az 1848-as forradalom és szabadságharc leverése után a kegyetlen megtorlás áldozatai voltak, akik önként vállalták a halált azért a nemzetért, amely sokuknak nem is az anyaországa volt. Mégis a szabadságáért való küzdelmük, illetve az azonos célba vetett hitük összekötötte őket. Bíztak abban, hogy van lehetőség arra, hogy az az ország, amelynek ők is részei, egyszer valóban szabaddá és önállóvá válhat – mondta Pálné Lipták Anett.

Hozzátette: sorsuk azonban 1849. október 5-én, Pozsony prímási palotájában megpecsételődött. Halálos ítéletüket ott és akkor írta alá Haynau, a teljhatalmat kapott táborszernagy. A kivégzésük október 6-án történt, amely már akkor is a nemzet gyásznapja volt, pedig az aradi vértanúkra 1867-ig, a kiegyezésig csak titokban emlékezhetett az ország. Október 6. a sok másik szomorú magyar sorsforduló mellett ma már hivatalosan is a nemzeti gyásznapjaink között szerepel.

– Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiniger-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly és nem utolsó sorban Batthyány Lajos, az első felelős magyar kormány miniszterelnöke. Életük és példamutatásuk lángoló fáklyaként vezessen bennünket nemzetünk szolgálatában! Rájuk emlékezünk, akik életüket adták Istenért, a hazáért és a szabadságért – zárta gondolatait Pálné Lipták Anett.

Ezt követően pedig a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit, virágait.

Bátonyterenye

Bátonyterenyén is megemlékeztek 1849. október 6-ai eseményekre a Maconkai városrészben található Szent István Emlékparkban. Az ünnepi műsor kezdetén az aradi vértanúk utolsó szavait hallgathatták meg az egybegyűltek, majd Dancsó János szavalta el Juhász Gyula Vértanúink című versét.

Az eseményen Csank István Csaba, a Nógrád Megyei Váci Mihály Gimnázium igazgatója mondott emlékező beszédet. Az iskola vezetője ismertette a szabadságharc bukása után Aradon kivégzett katonai vezetőket, akik összesen 16-an voltak. Az első tisztet, Ormai Auffenberg Norbert ezredest augusztus 22-én akasztották fel. Ezt követően október 6-án, reggel fél hatkor négy halálra ítéltet – Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost – vezettek a sáncok közé, majd a mészárlás forgatókönyv szerűen folytatódott tovább. Így őket követte a kilenc akasztófára ítélt: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezić Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és legvégül Vécsey Károly.

Csank István Csaba hozzátette: ezek után október 25-én Kazinczy Lajos ezredest végezték ki, majd 1850 január 31-én Ludwig Hauk volt császári hadnagyot, aki főként a bécsi forradalomban vállalt szerepet, de a magyar szabadságharcban is részt vett. A kivégzéseket követő nemzetközi felháborodás ellenére az ő halálos ítéletét is végrehajtották.

– Emlékezetünk megtartotta őket, és kötelességünk is emlékezni rájuk. Hiszen a magyar szabadságért harcoltak, szenvedtek és adták érte a legdrágábbat: az életüket – hangsúlyozta Csank István Csaba.

Ezt követően a Bátonyterenye önkormányzatának, illetve a város intézményeinek és szervezeteinek képviselői elhelyezték koszorúikat az emlékpark kopjafájának lábánál.