Háborús hős tiszteletére avattak síremléket Balassagyarmaton

A Magyar Honvédség 86. Szolnoki Helikopterbázisa és a 16-os Honvéd Katonai Hagyományőrző Csoport díszelgői jelenlétében a hantnál Gere József helytörténész elevenítette fel a 23. losonci gyalogezred parancsnokának életútját.

Lászay János a hadapródiskola elvégzését követően azonnal az első világháború vértengerében találta magát. Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlását követően a megcsonkított Magyarország számára nem engedték nagyobb létszámú hadsereg működését, ezért a kiváló képességű katonákat az állam rejtett állásokban helyezte el, ezek közé tartozott Lászay is, akit 1931-ben a kőszegi katonai iskola osztályfőnökének neveztek ki, innen került 1938-ban a losonci 23-as gyalogezred kötelékébe, szécsényi szolgálatra. Itt érte őt a második világháború kitörése.

A losonci-balassagyarmati katonákat a magyar–román viszony elmérgesedése idején, 1940-ben Erdélybe vezényelték, ahol a második bécsi döntés után épp ők voltak azok, akik elsőként átvonultak a máramarosszigeti Tisza-hídon. Amikor 1942 nyarán a II. magyar hadsereget az orosz frontra küldték, a gyalogezred állományának búcsúztatásán Lászay János megígérte a katonák családtagjainak, hogy mindenki épségben tér vissza a harcvonalból, ám az ismert körülmények között ezt nem teljesíthette, és ez a trauma élete végéig elkísérte.

Amikor a 23-asok főparancsnokának nevezték ki, a Don mentén elsőrangú módon irányította beosztottjait, akik az ellenség tizennégy áttörési tömegrohamát ártalmatlanították, míg meg nem kapták a visszavonulási parancsot.

Az ezredest a második világháború vége Ausztriában érte, ahol az amerikai csapatoknak adták meg magukat.

Dicséretes igazolással térhetett vissza Nógrád megyei lakóhelyére, ám a szabad életet nem sokáig élvezhette, mert bebörtönözték, és csak egy korábbi, már ügyészként dolgozó katonája közreműködésével szabadulhatott ki a fogságból.

Amíg ereje bírta, Szécsényben különböző beosztásokban tevékenykedett, a balassagyarmati sírban pedig sógorával, Rátóthy Ferenc alezredessel együtt alussza örök álmát a parancsnok.

Teljesült az utókor régi vágya

Gere József helytörténész a sírhely felavatásánál tartott beszéde végén hangsúlyozta: az utókor régi vágya teljesült azzal, hogy a város önkormányzata, a Nógrád Megyei Kormányhivatal és megyei hadkiegészítő és toborzó iroda támogatásával a kiváló katonatisztnek méltó síremléket emeltethettek a városban.

A mementót az esemény keretében Kálinger Roland őrnagy, tábori lelkész áldotta meg. Az ünnepélyes rendezvényen közreműködtek még: Szarvas György kőfaragó, a Tormay Cecile Irodalmi és Történelmi Társaság művészei, valamint a 16-os Honvéd Katonai Hagyományőrző Csoport.