Elkötelezett a nógrádi agrárium mellett a kazári gazda

– Hogyan került közel a szívéhez a mezőgazdaság?

– A település szülötteként természetesen bányász felmenőim is voltak, ugyanakkor a családunk mindig is foglalkozott állattartással és tenyésztéssel. Édesapám egykor a kazári TSZ tejelőtelepének vezetőjeként dolgozott, illetve otthon is akadt mindig valamilyen állat. Egész gyerekkoromban körülvett a mezőgazdaság. Mindig részt vettem az állatok gondozásában, amit sosem munkaként fogtam fel. Azt hiszem, úgy ezt nem is lehet csinálni.

– Akkor egyértelmű volt, hogy milyen pályát választ?

– Igen, bár mindenki le akart róla beszélni. Még édesapám is azt mondta, hogy ne ezzel foglalkozzak, hiszen ez hatalmas elköteleződés, ebből nem lehet csak úgy kilépni. Ennek ellenére a Kaposvári Agrártudományi Egyetemre jelentkeztem, amelyet 2003-ban végeztem el gazdasági agrármérnökként vidékfejlesztési szakirányon.

– A munka egyből hazaszólította?

– Itthon kezdtem, majd öt évig dolgoztam Budapesten a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál, majd a helyi kirendeltségen még négy évet. Így közel lehettem a gazdaságunkhoz, ami akkor már teljes embert igényelt.

– Ekkor kezdtek el lovakkal foglalkozni?

– Édesapám kapcsolatai révén egy kisebb ménes került a tulajdonunkba 17 éve. Akkor még a szomszédos településen, Gyenes Lajos barátunk segítségével kezdtünk el a furioso-north star lovainkkal foglalkozni. Kicsit több mint egy év elteltével végül különváltak útjaink. Kazárra 2005 decemberében tértünk vissza, ahol kezdetben béreltük az istállót, majd megvásároltuk. Az elhelyezkedés terén ennél jobbat nem is kívánhattunk volna, hiszen közvetlenül mellette fekszik közel tíz hektár földterületünk. Ez tökéletes legelőt biztosít a ménesünknek, ami jelenleg csaknem húsz lóból áll.

– Hogyan jött a képbe pont ez a fajta?

– Azt szoktam mondani, hogy nem mi választottuk a fajtát, hanem az választott minket. Jó kapcsolatot ápoltunk egy híres tenyésztővel, Kucsor Istvánnal, aki rengeteget segített munkánkban, sajnos ő már nem él. A furioso-north star nagyon univerzális, őshonos fajta. Ennek ellenére jelenleg 600 körüli tenyészkanca található az egész országban, így – némi túlzással – a kihalás szélén áll. Mi megláttuk a fajtában a lehetőséget, mint amatőr sport és hobbiló, aztán ez az egész önálló életre kelt. Egyesületünk névválasztása szintén a fajtához köthető: North Star Lovasudvar LSE.

– Mi lett a fő tevékenységük?

– Ezen a pályán nem lehet csak egy dologra alapozni. Fontosnak éreztük, hogy rendelkezzünk azokkal az eszközökkel és berendezésekkel, amelyek elengedhetetlenek a gazdaság üzemeltetéséhez. Jelmondatunk az „önállóan, de nem egyedül”. Idővel több takarmányt tudtunk termelni, mint amennyire szükségünk volt. Nagyon büszke vagyok arra, hogy évről évre sikerül prémium minőségű gyepszénát állítanunk elő, amit elsősorban budapesti lovardáknak értékesítünk. Ez képzi a gazdaságunk egyik lábát.

– A többit pedig a tenyésztés és a lovagoltatás?

– A tenyésztést eddig inkább a saját magunk örömére folytattuk, de remélhetőleg az elmúlt év befektetései ezt is jövedelmezővé fogják tenni. Jó érzés, hogy az istállónkból például már két olyan fedezőmén is kikerült, amelyek országos szinten is megállják a helyüket. A lovasoktatást „szerelemből” csináljuk, illetve, mert igény mutatkozott rá. Idővel kialakult a saját oktatási módszerem. Nemcsak a lovaglást, hanem a lovakkal való bánásmódot is megtanítom. Szigorú elvárások mentén, lassan és nagy alapossággal oktatok. Véleményem szerint mindenkinek lehetőséget kell biztosítani a lovaglás kipróbálására. Aztán az illetőn áll, hogy szeretné-e komolyan csinálni, mert másképp még hobbiszinten sem érdemes. Nagyon fontos, hogy tanítványaink megtanulják: a lovak nem eszközök. A ló egyenlővé teszi az embert, hiszen a hátán mindenkinek ugyanazt kell tudnia. Sajnos a türelmetlenség és a kitartás hiánya miatt 90 százalék körüli a lemorzsolódás. Persze vannak ellenpéldák. Első tanítványaim között volt egy kislány, aki ma már 22 éves, és azt hiszem, volt abban némi részem, hogy agrárpályát választott. Gazdálkodásunk fontos része a bértartás és a csikónevelés. Megpróbáljuk a legtermészetesebb körülmények között nevelni, illetve tartani a lovakat.

– Kinek készítettek emléktáblát az istállóban?

– Ifjabb dr. Soldos Béla tősgyökeres nemesi családból származott, a kazári birtokok tulajdonosa volt. Imádott lovagolni, lovashuszár volt, olyan alakokkal tanult és dolgozott együtt, mint Szemere Csaba vagy Némethy Bertalan. Utóbbi úriember volt a modern díjugratás megalapítója, aki az amerikai válogatott olimpiai csapatának a kapitányaként az aranyéremig vezette a lovasokat. Soldos Béla óriási lovastudással és olyan emberi tulajdonságokkal volt felvértezve, amelyekkel példát mutat a mai kor embereinek is. Ezért határoztunk úgy, hogy emlékfalat állítunk neki. Sikerült felvennünk a kapcsolatot az unokájával, Soldos Péterrel, aki mind a mai napig támogat minket. Immár harmadik éve rendezzük meg a Kazári Lovastusa Versenyt, ami már a 22. lovasverseny volt a faluban. Ennek egyik számával szintén Soldos Béla előtt tisztelgünk. A nevét viselő emlékverseny a kezdőknek szól, hiszen hozzánk hasonlóan ő is úgy tartotta: mindenkinek lehetőséget kell adni arra, hogy megtanuljon lovagolni.

– A jövőt illetően milyen elképzelései vannak?

– A célunk a lovakra épülő, stabil és életképes gazdálkodás kiépítése. Sok munka áll még előttünk: épületek, kerítések és karámrendszerek kialakítása vagy géppark fejlesztése és még sorolhatnám. Nagy jelentőséggel bír számunkra a környezettudatosság. Vegyszerek nélküli ökológiai gazdálkodást folytatunk, illetve szeretnénk napelemekkel is felszerelni a lovardát. Az istálló az 1900-as évek elején épült, és bár minden európai uniós előírásnak megfelel, ráfér a folyamatos felújítás. Ezeket önerőből és különböző pályázati forrásokból finanszírozzuk. Szeretnénk egy régi fényében megjelenő, de modern lovardát üzemeltetni, amiben minél több ember számára közelebb hozhatjuk a lovakat, a lovassportot és ennek a kultúráját.

Pozitív szakmai visszhang kíséri a Kazári Lovastusa Versenyt

Kazáron már harmadik éve szervez lovastusaversenyt a North Star Lovasudvar Lovassport-egyesület. Ifj. Czecze László, az egyesületet vezetője és a verseny igazgatója elmondta: a megmérettetés ötlete barátjától, Egyed László magyar lovastusabajnoktól származik. A hosszas előkészületek után, végül 2018-ban megrendezték az első Kazári Lovastusát az akkor 20. kazári díjugrató verseny mellett.

– Többen az ügyünk mellé álltak, ahogyan a község önkormányzata is folyamatosan támogat minket. A pozitív szakmai visszhangnak köszönhetően a Magyar Lovassport Szövetség szerződést kötött velünk további versenyek megszervezésére. Ennek köszönhetően idén ismét nekivághattak a lovasok – köztük több magyar bajnokkal és válogatott kerettaggal – a kazári pályának – mondta Czecze László, aki azt is elárulta, hogy a tereppálya tervezésében és kivitelezésében minden évben Jobbik Ákos pályaépítő szaktudására támaszkodnak.