Mindenkit elvarázsol zongorajátékával a fiatal gyarmati tanár

– Tízéves koromban írattak be a szüleim zenét tanulni. Már gyerekként nagy vonzalmat éreztem a muzsika iránt, de azt nem állítom, hogy azonnal letettem a voksom a zenei pálya mellett – emlékszik vissza a kezdetekre a zongoraművész.

– Vácra jártam a Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskolába, majd a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Intézetben szereztem zongoratanári diplomát. Gyakran eltűnődtem azon, hogyan fogok tudni gyerekeket tanítani. Az emberekkel való foglalkozás kedvemre való, a kérdés inkább az volt, hogyan tudom majd átadni nekik a tudásomat. De mivel elég türelmes vagyok, többnyire sikerül minden növendékemmel megtalálnom a megfelelő hangot.

Kósa József azt vallja, akkor működik a tanulási folyamat, ha a tanár rá tud hangolódni a tanítványára, hiszen a zongorázáshoz nélkülözhetetlen, hogy ellazult állapotban legyen az ember. S persze a sikeres oktatásnak feltétele az is, hogy a tanítvány elfogadja, és bizonyos értelemben tisztelje a tanár tudását és instrukcióit. Össze kell hangolni az eredményes tanulást az élvezettel.

Mint mondja, a zenetanulásnak fontos része az otthoni gyakorlás, sőt a zenehallgatás is, és sokat kell énekelni, mivel zenélés közben a fejünkben megszólaló dallamot kell reprodukálni. Persze az izmok motorikus emlékezete is elengedhetetlen, de akkor lesz igazán jó az előadás, ha azt a tudattal össze tudjuk hangolni.

– Egy élőzenei koncert általában azt is elvarázsolja, aki nem szokott otthon felvételről komolyzenét hallgatni, de kell hozzá egyfajta nyitottság – teszi hozzá a zongoraművész, aki állítja, hosszú távon csak az szorgalmas, aki tehetséges. Mert ha hiányzik a tehetség, túl nagy energiákat kell belefektetni az adott tevékenységbe, ennek ellenére mégsem lesz az illető annyira sikeres, ez pedig elkedvetleníti. Szerinte nem kell mindenkiből hivatásos zenészt faragni, aki beiratkozik a zeneiskolába, de köztudott, hogy a zene több agyterületre is jó hatással van. A ritmus, a dallam és a zene gyakorlatilag egyidős az emberiséggel, és ha zenével foglalkozunk, az úgy hat az agyra, mintha direkt jutalmaznánk az idegrendszert.