Kulisszatitkokba is bepillanthatott a mohorai közönség

Húsz éve megszokhattuk már, hogy a mohorai emlékház eseményeire ellátogatók a fővárosi színházak különleges világából kaphatnak rendszeres kóstolót.

Ez alkalommal a telt házas rendezvényen a neves színészek mellett a háttérművészeti ágak képviselői is hozzásegítették a megjelenteket, hogy új szemszögből pillanthassanak be a kulisszák mögé. Az emlékház elmaradhatatlan háziasszonya, Pásztor Erzsi Kossuth- és Tolnay Klári-díjas színművész, Kiss Mari Jászai Mari-díjas színésznő, Nagy Viktor Jászai Mari-díjas érdemes művész, rendező, Rátkai Erzsi Jászai Mari- és Tolnay Klári-díjas jelmeztervező és Götz Béla Jászai Mari-díjas díszlettervező tárták színházi emlékeiket a nagyérdemű elé vidám, kötetlen hangulatú beszélgetésen. Az est műsorvezetője Mohai Gábor Kazinczy- és Tolnay Klári-díjas előadóművész volt.

A rendezvény nyitányaként Mohai Gábor röviden elemezte Tolnay Klári életútját, majd ezt követően a megjelent művészek anekdotákkal teli, izgalmas részleteket is feltáró beszélgetést folytattak a színpad mögött zajló, a közönség által nem látható színházi világ részleteiről. Az est során a színpad hátterében Götz Béla munkája volt látható, ő díszletezte a Madách színházban Tolnay Klári utolsó darabjait. A most látható kép a Társasjáték New Yorkban című darab háttereként szolgált annak idején. Ez volt az a darab, melyben a színésznő utolsó szerepét játszotta, ezután már végleg elhagyta a színpadot. Az emlékesten kiállították azt a ruhát is, amit ebben a szerepében viselt.

Rátkai Erzsi számos nagy sikerű színházi darab jelmeztervezője, a hazai klasszikus jelmeztervezés egyik képviselője, káprázatos jelmezekkel érkezett Mohorára. A magával hozott darabokból egy egész kiállítást rendezett be néhány óra leforgása alatt, ahol nemcsak a nagy színésznő által viselt ruhák, hanem jó néhány színdarab látványos kosztümjei is megtekinthetők.

Rátkai Erzsi jelmeztervezői tevékenysége mellett folyamatos művészeti kutatómunkát is végez, amely két nagy területre koncentrálódik, s gyönyörű jelmezekben ölt testet. Egyrészt fáradhatatlanul kutatja azokat a megmunkálási technológiákat, melyek lehetővé teszik, hogy a jelmezgyártás során az olcsó anyagokat olcsó eljárásokkal megszépítsék, nemes felületek nyerése céljából. Másrészt folyamatosan tanulmányozza a különböző korok viseleteit, ezen belül elsősorban a sztyeppei népek ruháinak és a korabeli európai viseleteknek az egymásra hatását a Kárpát medencei népek öltözködésében.

Vizsgálódása Attila korától a magyar királyság első néhány századáig terjed, és lefedi a különböző műfajok speciális igényei szerinti színpadi ábrázolást.

Az emlékest az Anyanyelvápolók Szövetségének támogatásával jött létre.