Hobbiját is belevési alkotásaiba a szécsényfelfalui fafaragó

– Családon belül volt kitől ellesni a fafaragás alapjait?

– Valójában kiskorom óta körülölelt ez a „fába burkolt” világ. Édesapám puskaműves volt, aki vadászfegyverek javításával és felújításával foglalkozott Endrefalván kialakított műhelyében. Itt fából rendszeresen készített díszes puskatusokat a vadásztársainak, én pedig már kisfiúként is mindig rácsodálkoztam a mesterségére. Emellett a most 90 éves nagypapám is szeretett fával dolgozni, szívesen elvégzett odahaza mindenféle asztalosmunkát. Miután tanulmányaimat befejeztem a salgótarjáni gépipariban, a máig nagy hobbimnak, a vadászatnak kezdtem élni. Több mint húsz évvel ezelőtt ebből a szenvedélyemből született meg az az ötlet, hogy megpróbálhatnék kézi faragású trófeaalátéteket készíteni a vadász ismerősöknek. Ekkor még csupán kedvtelésből kezdtem faragni az egyedi alátéteteket, s egyre csak jöttek a pozitív visszajelzések. S mivel volt igény a munkámra, így pár esztendővel ezelőtt a hobbim a hivatásommá is vált. A nagypapám a kezdetektől támogatta az elképzeléseimet, segített a műhelyben, és tanácsokkal látott el. Nagyon sokat köszön­­hetek neki…

– Akkor hát nem véletlen, hogy szinte minden alkotásáról visszaköszönnek a vadász motívumok…

– Édesapám vérbeli vadász volt, én pedig már kisfiúként is mindig követni akartam őt az erdőbe! Tizennyolc éves korom óta magam is vadászom, s kimondottan élvezem, hogy a hobbim és a szakmám az évek alatt összeforrott. Kilencven százalékban vadászathoz fűződő mintákat faragok a különféle dísztárgyakba: először trófeaalátétekkel kezdtem, majd faliképekkel és óraszerkezetekkel bővült a paletta. Emellett fegyvertusokba és bútorokba is örömmel készítek motívumokat. Igazából mindent elvállalok, amiben látom a kihívást… A magyargéci általános iskola kérésére például elkészítettem Gárdonyi Géza mellszobrát, míg a szalmatercsi templomba az Utolsó vacsorát faragtam ki egy keresztre.

– Mely munkája volt eddig a legnagyobb kihívás?

– Megfaragtam egy kisebb, vaddisznófejet ábrázoló faliképet, amely olyannyira visszaadja az állat valódi tekintetét, mintha távcsőből néznénk. Az ehhez hasonló, életszerű alkotásokra vagyok a legbüszkébb. Emellett a legnagyobb és legprecízebb munkám egy dohányzóasztal mintázatának az elkészítése volt, amely részletekbe menően ábrázol egy komplett vadászjelenetet. Óriási munka volt, de megérte! Egyébként nagyon ritka az a pillanat, amikor egy-egy művemmel teljesen meg vagyok elégedve. Mindig találok valami kivetni valót…

– Hogyan lát hozzá a munkához?

– A fát először összetáblásítjuk, amire fel van rajzolva a megfelelő minta. Ezután a faragványok elkészítéséhez elsősorban kézi szerszámokat, vésőket és késeket használok. Az alátéteket hársfából faragom, mert az könnyen megmunkálható, szép és tartós lesz. Ugyanakkor a vadászjeleneteket és motívumokat diófára készítem, mert a részletek megmunkálásához célszerűbb keményebb fát használni. Végül a képeket imitt-amott olykor megszínezem, de mindig úgy dolgozom, hogy a fa természetes hatása a végeredmény láttán is megmaradjon. Leginkább a faliképeken szeretek dolgozni, mert ezekből soha nem készül két egyforma. A trófeaalátétekből a vadászok sokszor kérnek sorozatot, mert egy falon nem mutatna jól, ha a minták különbözőek lennének.

– Miben látja e hivatás varázsát?

– Új életet adok a fának… A műhelyben a magam főnöke vagyok, senki nem szól rám, hogy mikor lássak munkához. Sokszor reggeltől éjfélig dolgozom, de megtaláltam azt a hivatást, amiben önmagam lehetek. Emellett jólesik, hogy a megrendelők mindig elismerik a munkámat. A visszajelzések pedig arra sarkallnak, hogy folytassam ezt a fával kirakott utat. A természetjárásnak és a vadászatnak köszönhetően sok ihletet nyerek, mert az állatok viselkedését a legtöbb munkámba beleépítem.

– Mi a következő célja?

– Nagy álmom, hogy egy igazán ütős alkotást készítsek a 2021-ben megrendezendő vadászati és természeti világkiállításra. Az még előttem is titok, hogy mi lesz az, de garantáltan emlékezetessé teszem! Nemrég egy igazán részletgazdag faliképhez is hozzákezdtem, amelyet megsaccolva több mint kétszáz órán át faragok és alakítok…

Több zsákmánya is díjat érdemelt

Kuris Norbert 1979-ben született, gyermekkorát Endrefalván töltötte. A salgótarjáni gépipari elvégzése óta hódol nagy szenvedélyének, a vadászatnak. Több vadat – őzbakot, szarvasbikát, vaddisznót, rókát – ejtett már, amelyeket arany, ezüst és bronz minősítéssel is jutalmaztak. Eddigi legnagyobb elejtett vaddisznója élősúlyban 180 kilogrammot nyomott, amelynek emlékére külön táblát is készített odahaza. Norbert fafaragó munkásságát már vadászati berkeken kívül is megyeszerte elismerik, több önkormányzat bízta már meg faragványkészítéssel. A jelenleg Szécsényfelfaluban élő fafaragó már több országos vadászkiállításon – egyebek mellett, Budapesten, Szécsényben és Béren – is sikeresen mutatkozott be egyedi és különleges alkotásaival. Szabadidejében szívesen sportol és járja a természetet.