Pedagógusnapra

Mennyire meghatározóak is az ember életében! Az óvónőinket, tanítónőinket, tanárainkat mindennap látjuk, példaképként tekintjük, családtagjaink lesznek. Ők motiválnak, irányítanak, terelnek a tanulás göröngyös útján. Az erős szülői háttér, a kellemes iskolai közeg mellett fontos a tanár személye, aki biztos módon, határozott értékrenddel vezeti a rábízottakat a jó úton.

A mi munkánk hivatás, a gyümölcs később érik be. A tanév számtalan feladatot, de rengeteg örömöt is tartogat. Az együtt töltött időben a sok vidám pillanat megszínesíti, a komoly pillanat megszilárdítja, a közös program összekovácsolja az osztályt. Jó látni a boldog diákarcokat, egy tanár számára nem is lehet nagyobb öröm ettől! Az ismert szállóige többünk filozófiájává vált: jó szóval oktatni, játszani is engedni a szép, komoly fiakat.

Akik először még kisgyermekként, majd serdülőként állnak előttünk, amikor pedig ünneplőben köszöntjük őket az érettségin, már felnőttként lépnek a nagybetűs életbe. Jómagam az elmúlt évtized alatt sok diákot tanítottam. Láttam problémáikat, de örömüket is, megtiszteltek mindkettő megosztásával, amikor kellett, segítettem, ahogy tudtam. Ők jó jegyekkel, szép érettségivel hálálták meg.

Isten éltessen minden pedagóguskollégát, és kívánom, hogy ez a szép munka erősödjön meg a jövőben, és minél többen legyünk, akik hivatásként élik meg a mindennapokat!