A boszorkányok ellen is volt fegyvere a nógrádi pásztoroknak

Minap volt Szent György napja, ami a pásztorélet egyik jeles ünnepe, a legelőre való kihajtás időpontja is. Nógrád megyében legtovább a Bercelhez tartozó Jákotpusztán tartották meg, persze a végén már csak hagyományőrző céllal, valahogy az ezredforduló idejéig. Bár a csillagászati tavasz kezdete március 21-e, a tavaszi nap-éj egyenlőség ideje, amikor a nappalok és az éjszakák hossza megegyezik, a néphagyomány szerint az igazi tavasz csak Szent György-nappal köszönt be.

Napja a tavasz és az újrakezdés ünnepe, így a legjobb alkalom volt arra, hogy a pásztorok, a kocsisok, a cselédek elszegődjenek az évi helyükre. Ekkor történt a tisztújítás is.

Az állatokat kihajtották a mezőre, amihez sok néphagyomány fűződik. A kihajtáskor az istállóküszöb mellé láncot és tojást tettek, amelyet át kellett lépnie az állatoknak. Ezt a hiedelmet erősítette, hogy olyan erősek legyenek az állatok, mint a lánc, és olyan gömbölyűek, mint a tojás. A kihajtás zöld ággal történt, ami az állatok gyarapodását szolgálta és a rontáselhárítást is jelképezte, ha rózsaággal történt mindez.

Vidékünkön, az Ipoly mentén a mezőre az állatokat az aprószentek vesszővel hajtották ki, amit még karácsonykor vágtak. Olyankor a pásztorok, a kanász, a csordás, gulyás minden házba bement, ahonnét marhát őrzött. Velük mentek fiaik, feleségeik, de ők kinn maradtak az utcán vagy az udvaron. Az ajándékba kapott bort, pálinkát, pénzt, cipót a családtagok gyűjtötték. Az aprószentek vesszők közül a gazdasszony a kötényébe csavart kézzel húzott ki hármat, rávert a pásztorra, szerencsekívánó mondókák kíséretében – írta Manga János, a Palócföld néprajzi kutatója.

Szokás volt a tehenek és a tej védelme is ilyenkor: a köcsögöket kiforrázták gyógyfüvekkel, új köcsögfát állítottak, az istállót körbefüstölték. Úgy tartották, hogy ezen a napon a boszorkányok és más rontók nagyon jól tudnak „dolgozni”, ez azért szükséges. Szent György-nap ezért is meghatározó a népi kultúrában.

Szent György már az Árpád-kortól nagy tiszteletben állt, de legendája mese

Megyénkben is jelentős a Szent György-kultusz. Szécsényben a Kerek-domb régi neve Szentgyörgy-hegy volt, az Árpád-korban templom állt itt a szent tiszteletére.

A jobbágyi és a nagybátonyi Isten házát szintén Szent Györgynek szentelték. Jelzője a sárkányölő: ez később tapadt a nevéhez. Legendája szerint Silena városának közelében volt egy tó, amelyben egy sárkány élt: napi egy embert áldoztak fel neki. Utoljára maradt a király lánya, amikor arra járt Szent György. Megnyugtatta a leányt, hogy Krisztus nevében megmenti őt. Ezután lándzsájával megsebesítette a sárkányt, majd még élve bevonszolta a városba. Ott megígértette a városlakókkal, ha megkeresztelkednek, megöli a sárkányt. Természetesen megígérték, György pedig végzett a fenevaddal.

A legenda megmosolyogtató, mégis üzenetet hordoz, azt a keresztény meggyőződést, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi. Ezért tekintettek rá vallásos elődeink úgy, mint a sziklaszilárd hit képviselőjére.