Így gyógyították a betegségeket, járványokat a letűnt századok Nógrádjában

– Mivel magyarázták az emberek a betegségeket, természeti csapásokat?

– Faluhelyen voltaképpen a negatív természeti jelenségeket is természetfeletti eredetűnek, Isten csapásának tekintették. A háborúhoz, politikához is kötődik a balassagyarmati kórház betegeinek 1942-ben, Jézus Szíve ünnepén tett felajánlása, amelynek szövegét Jézus szent szívét ábrázoló faliképen örökítették meg. Még városi körülmények között is kifejezésre jutott a paraszti mentalitást ábrázoló szemlélet. Betegség esetén jellemző módon Istenhez fordultak, és valóban bíztak a mindenhatóban. Erre épültek a javarészt mágikus gyógyító eljárások is. A paraszt ember csak nagyon ritkán ment, vagy vitte gyermekét orvoshoz. Az orvosban nemigen bízott, sorsát Isten kezébe helyezte, s elfogadta a halált is. Egy karancslapujtői férfi például térdepelve ment ki vízért a Karancs hegyi Tarnóc-kúthoz, hétéves gyermeke gyógyulásáért.

– A vallásos alapú népi gyógyítást más mágikus szokásokkal is kombinálták?

– A bibliai eredetű teremtő erejét gyakran más mágikus gyakorlatokkal is kombinálták. Például az epilepszia (meredek) gyógyítását a következőképpen végezték Matyóföldön. „Istennek nevében kezdem el, az Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek nevében, Ámen. Fuss, fuss, meredek soha sehun meg ne állj, mint Krisztus urunk ezen a Földön ment, nem állott gyékény párnája, kő vánkosája.” Zagyvarékáson krisztus feltámadására hivatkoztak, s annak a gyógyító hatásában bíztak. A népi gyógyítás másik változata az, amikor közvetlenül Istentől kérték a gyógyítást, például orrvérzés esetén: Atya Isten, állítsd el, Fiú Isten mulasd, el Szentlélek Isten, töröld el a vérzést róla. (Mezőkövesd).

– Az ünnepi szent időt, hogyan használták fel erre a célra?

– Eger vidékén úgy tartották, hogy aki pünkösd napján hajnalban kimegy friss bodzavirágot és árvacsalánt szedni, annak nem fájdult meg a torka. A szent idő mellett gyakran a szent hely felkeresése hozta el a gyógyulás reményét. Ilyenkor a különféle szent kutak sajátos változatait használták. Volt, ahol a beteg törölközőjeként használt ruhadarabot a forráshoz közeli bokorra, fákra akasztották, otthagyva ezzel a betegséget. Általában búcsúkon, egyházi ünnepeken a kegyhelyeket keresték fel, s gyógyulásért fohászkodtak.

– Használtak különféle tárgyakat a gyógyítás érdekében?

– Borsodi példa, hogy a torokfájást úgy gyógyították, hogy a templomi kis harang köteléből egy mogyorónyi nagyságú darabot levágtak, s azt az illetővel lenyelették. Országos adat szerint az anyatejet szopni nem akaró gyermeknek a templom kulcsát tették a szájába. Az egyházilag megszentelt vallási kellékeket is felhasználták a gyógyuláshoz. Gyakori volt, hogy rózsafüzért helyeztek a beteg nyakába, kezébe.

– Járványok idején ezrek haltak meg. Mit tettek, s hogyan védekeztek például a pestisjárvány idején?

– A pestis a középkortól a XVIII. század végéig 10–30 évenként rendszeresen végigsöpört Európa országain, borzalmas pusztítást hagyva maga után. A járvány heves terjedése miatt létfontosságú volt a gyors híradás. Ezt szolgálta a futárszolgálat, amelynek tagjai legtöbbször életükkel fizetve jelentették a betegséget. A pestishez fűződő legendák közül legismertebb Szent László király története, aki kikönyörögte Istentől, hogy a járvány megállítására adjon valamilyen gyógynövényt. Amelyiket nyíllal éri, az lesz a megfelelő virág – hallotta az égi választ. Így lett megmentő a keresztes tárnics, amelyet azóta neveznek Szent László füvének. Mint akkoriban minden betegséget, az égiek csapását is gyógynövényekkel próbálták enyhíteni.

– Mit lehet tudni a kolerajárványról?

– A kolera többnyire Dél-Ázsiában fordult elő, már Krisztus előtt 400 évvel is járványokat idézett elő, de egészen a XVIII. századig nem lépte át Ázsia határát. A vízi, majd a szárazföldi közlekedés felgyorsulásának köszönhető, hogy az 1820-as évek elején két irányba is elterjedt a kór, keletre Kína és Hátsó-India, nyugatra pedig Perzsia felé. A kolerajárvány 1821-ben elérte az Arab-öböl partjait, 1823-ban Asztrahányban s a Volga torkolatánál szedte áldozatait. Itt látszólag kifulladt, de 1829-ben Orenburgban, majd újból Asztrahányban jelentkezett. Kereskedők és katonák vitték tovább. 1831-ben megjelent Svédországban, Lengyelországban és a Habsburg birodalomban. Franciaországban 1832-ben 55 ezer ember kapta meg. Egy évvel később Spanyolországban, majd Svájcban és Angliában szedte áldozatait. Hajó útján az USA-ba is behurcolták, a 41. déli és a 65. északi szélességi fok között a világ minden országán végigvonult, s emberek millióit pusztította el.

– Magyarországot mikor érte el a kolerajárvány?

– Hazánkba kereskedők hurcolták be a betegséget keletről 1831–32-ben. A járvány 1830-ban érte el Oroszország Európa területét, Lengyelországot és Galíciát. Az átterjedés megakadályozására lezárták Magyarország északi határát, de egy időre feloldották a vesztegzárat, ami elegendő volt a betegség behurcolására. A kolera különösen az északkeleti vármegyékben pusztított, továbbterjedésének megállítására 1831-ben kordonokat állítottak fel, leállt a közlekedés, a kereskedelem. Éhínség kezdődött a Felvidéken. A lakosság mozgásának korlátozása nagy elégedetlenséget váltott ki a parasztok körében. Ezt fokozta a magyarellenes pánszláv propaganda, amely azt terjesztette, hogy a földesurak meg akarják mérgezni a jobbágyokat, ami miatt több helyen lázadás tört ki. Az elkeseredést fokozta, hogy a kutakat bizmut porral próbálták fertőtleníteni, amit a buzgó végrehajtók túladagoltak, s ez is növelte a halálozásokat.

Több mint félmillióan betegedtek meg

– 1831 nyarán Magyarország északkeleti részén lázadás tört ki a kolerajárvány következtében – mondta dr. Limbacher Gábor. – A felkelésben körülbelül 45 ezer tót és ruszin jobbágy vett részt. Felgyújtották a kúriákat, lemészárolták a földesurakat. A katonaság rövid időn belül felszámolta a lázadást. A felvidéki kolerajárvány idején félmillióan betegedtek meg, a betegek több mint fele meghalt. A járvány áldozata lett többek között Kazinczy Ferenc. A járvány elleni küzdelemben jelentős szerepet vállalt Kossuth Lajos, húga Kossuth Zsuzsanna, Széchenyi István és még jó néhány ismert személyiség. Az 1831–32-ben pusztító kolerajárványt több településen építészeti emlék őrzi. Pár évtizeddel később, 1872–73-ban 450 ezren betegedtek meg egy újabb járványban, s közel 200 ezren elhaláloztak. Az I. világháborút megelőzően, 1913-ban Bács-Bodrog vármegyében tört ki kolerajárvány. Az első világháború idején az északi hadszíntérről behurcolt kolera 1914-ben 1730, 1915-ben 3310, 1916-ban 26, 1917-ben öt személy halálát okozta. Magyarországon 1918 óta nem fordult elő koleramegbetegedés.