Bajnokként tért haza a kulináris olimpiáról a szécsényi cukrász

– Mennyi időt vett igénybe az alkotásának az elkészítése?

– Közel ötszáz órát emésztett fel a versenymunkám elkészítése. Igyekeztem minden elemet – a különböző sajtokat, az olívabogyót, a bagettszeletet, a sajtvágó késeket és a borosüveget – élethűen elkészíteni. Egy nagy napraforgócsokrot is készítettem cukorvázába. Természetesen a téglafal, a háttér és az asztallap szintén cukorból készült. A színezés különféle ételfestékekkel történt meg, ám szinte az összes részletet a házilag készített cukorvirágmasszából formáztam meg. Ez olyasmi, mint a marcipán, csak teljesen kőkeményre szárad ki. A felkészülési időszak hosszadalmas volt, fizikailag és mentálisan egyaránt kimerített.

– Kik segítették át a holtponton?

– Sokat jelentett a családom és a barátaim támogatása. Ők lendítettek át a nehéz időszakon azzal, hogy folyamatosan biztattak. Sokszor előfordult, hogy eltörtem a munkadarabot, ilyenkor elölről kellett kezdenem. Előfordult azonban az is, hogy valamit nem sikerült nekem tetszően kivitelezni, hiába próbálkoztam, így bizonyos esetekben módosultak az előzetes tervek.

– Hogyan szállították el az alkotást Stuttgartba?

– Mindent alaposan elterveztem a kivitelezéstől kezdve a szállításon át a csomagolásig, hogy az alkotás épségben kijusson Stuttgartba. Az autómmal tettem meg a 850 kilométeres távolságot, szerencsésen, épségben sikerült odaérnem.

– Voltak-e, akik anyagilag támogatták?

– Mivel anyagilag nagy megterhelést jelent egy ilyen eseményre eljutni, igyekeztem szponzorokat szerezni, több-kevesebb sikerrel. Megjegyezném, hogy nem könnyű támogatókat találni. Viszont, azoknak, akik mellém álltak, hálás vagyok, hiszen nélkülük nagy nehézségekbe ütköztem volta. A helyszínen rengeteg segítséget kaptam a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetségtől és annak alelnökétől, Krivács Andrástól.

– Mennyien vettek részt a versenyen?

– Hetven nemzet cukrász és szakács szakembere mutatta be tudását. Az én kategóriámban 270 induló volt. Óriási élményt jelentett számomra az eseményen való részvétel, a kint lévő szakemberekkel való találkozás, beszélgetés. Ilyenkor mindenki örömmel osztja meg a másikkal a tapasztalatait, amelyekből ötletet tudunk meríteni.

– Mivel járt az olimpiai aranyérem?

– Sokan talán azt gondolják, hogy a sportolókhoz hasonlóan mi is életjáradékot és magas pénzbeli jutalmat kapunk. Ez azonban egy téves nézet. Egy érmet, egy oklevelet és egy bögrét vehettem át jutalmul. Számomra a szakmai elismerés jelentette a legtöbbet. Megmutathattam tudásomat, megmérethettem magamat.