Bemutatkozik Bokor, a mindössze 40 családot számláló község

Polgármester:

Hegedűs Pál

Alpolgármester:

Engel Krisztina

Jegyző:

Turza Csaba József

Képviselő-testület:

Maczkó László, Szepes Péter

Községháza:

3066 Bokor,

Szabadság út 14.

Tel.: 06-32/382-056

E-mail: [email protected]

Lakosságszám:

111 fő

Lekövezték a korábban, esős időben járhatatlanná váló temetőbe vezető utat, kitakarításra és mélyítésre került több árok is, buszmegálló készült és a focipálya tönkrement kerítését és kapuit is sikerült rendbe hozni.

– A tájház mellé járdát és garázst építettünk. A vendégházhoz pedig teraszt és előtetőt alakítottunk ki. Emellett néhány önkormányzati út is meg lett tisztítva, melyeket az évek alatt úgy benőtt a növényzet, hogy mostanra szükségessé vált néhány fa kivágása – mondta Hegedűs Pál, Bokor polgármestere.

A falu önkormányzata közel 35 millió forintos pályázati támogatás segítségével rekonstruálta és újította fel a csapadék elvezetésére szolgáló árokrendszert. A beruházás a Szabadság és Béke utakon található árkok burkolására irányult, mintegy 691 méter hosszan. Az érintett szakaszon a kapubejárók átereszeinek átépítését is elvégezték.

Több mint 26 millió forintból készült el a település művelődési házának energetikai korszerűsítése. A munkálatok során megvalósult a homlokzat, a lábazat valamint a padlásfödém hőszigetelése, a nyílászárók teljes körű cseréje, és a fűtési rendszer korszerűsítése. A fejlesztés célja az épület költségcsökkentése, ami által megtakarítás érhető el az intézmény számára.

– A jövőben, ha lehetőségeink adódnának, akkor szeretnénk új falugondnoki autóra és járdák felújítására is pályázni – tette hozzá a polgármester. A bokoriak rendszeresen részt vesznek a környező települések rendezvényein, ahová édes finomságukat, a tarkedlit vagy más néven cseh fánkot is gyakran magukkal viszik.

A falu története:

Az oklevelek 1265-ben említik először a települést egy birtoklevélben. 1439-ben Báthori István országbíró adományul kapja, ekkor Buják várához tartozik. A középkori falu, ami valamivel délebbre feküdt és Kisbokornak nevezték, minden bizonnyal elpusztul a török hódoltság idején. A 17. század végén újra benépesül a település, a Felvidékről ágostai hitvallású tótok költöznek ide.

Traktortalálkozó

A település hosszú éveken keresztül adott otthont a Traktormajális elnevezésű rendezvénynek. A veterán mezőgazdaságigép-találkozó ötlete Ocskay Zoltánnak, a Veterán Autó és Motor főszerkesztőjének fejében született meg és először 2003-ban került sor rá, míg az utolsót 2013-ban tartották. A nagyszámú érdeklődő minden évben megtekinthette a traktorok felvonulását, a gépek ügyességi versenyét, a traktorhúzó bemutatót, de a nosztalgiaszántás és traktorszépségverseny is látványos programot nyújtott.

Megkérdeztük: Mit jelent Önnek Bokor?

Berta Roland, falugondnok: Kutasón születtem, de 15 éve élek itt és több mint két éve vagyok falugondnok. Iskolaidőben fő feladatom a gyerekek szállítása, de sokat segítem az időseket is a bevásárlásban, orvoshoz való eljutásban. Azért tetszett meg ez a falu, mert itt összetartóak az emberek. Szeretek Bokoron élni, itt is szeretnénk a párommal megöregedni.

Maczkó László, képviselő: Bokorinak mondhatom magam 52 éve. Feleségemmel keresztyén hitünkből eredően bizonyosak voltunk, hogy itt kell elkezdenünk közös életünket. Gyönyörű környezetben élünk. Sajnos a faluban folyamatosan csökken a lélekszám, emellett komoly probléma még a közvetlenül hozzánk vezető közlekedési útvonalak nagyon rossz állapota.

Dénesné Duhonyi Katalin, helyi lakos: 1978 óta élek itt. 14 éve a bokori kézműves sajtüzemben dolgozom, mint tejfeldolgozó. Azért szeretek itt élni, mert ez egy csendes, nyugodt, szép környezetben lévő település. Bokor lakossága sajnos nagyon csekély, mégis összetartó a közösség. A településen fejlesztésre szorulna az úthálózat, a kommunikációs eszközök és az egészségügyi ellátás.

– Mióta él a településen?

– Születésem óta itt élek. Már a szüleim, de apai ágon a dédszüleim is itt születtek. Soha nem mentem el a faluból. Mindig valami olyat csináltam, amiben helyben tevékenykedhettem. Sokan mondták rám, hogy igénytelen vagyok, hogy egy ilyen kis településen „rekedtem”, de én sosem gondoltam azt, hogy itt bármiben is hiányt szenvednék. Szeretek zenélni, több hangszeren is játszottam egyházi alkalmakon, a falu rendezvényein és festegetni is szoktam. Gyakran utaztam, külföldön is többször voltam, de semmivel nem lehet felülírni azt az érzést, amikor hazajöttem és éreztem, hogy itthon vagyok.

– 2000-ben Pro Caritate díjat vehetett át. Mivel tudta a település életét segíteni, mint falugondnok?

– Tizenöt évig, egészen nyugdíjazásomig voltam falugondnok Bokron. Ebben a munkakörben kiteljesedtem, segítséget nyújthattam az időseknek és fiataloknak. A Hagyományőrző Kör segítségével össze tudtuk fogni az embereket. Mindezek mellett pár évig Szlovák Kisebbségi Önkormányzat is működött a településen. Sokkal több rendezvényt tudtunk szervezni, csoportokat hoztunk, pályáztunk. Mindig adódtak olyan lehetőségek, amikben hasznossá tudtam tenni magam.

– Mi segítené a település fejlődését?

– Elsősorban a különféle pályázati lehetőségek kihasználása, de fontos lenne az utak állapotának rendbehozatala és a vízelvezetés problémájának megoldása is.

A szlovák népi hagyományokat őrzi a bokori tájház

A 2009-ben megnyitott bokori tájház szlovák stílusban épült, ez a település egyetlen, eredeti állapotban fennmaradt épülete. A benne elhelyezett néprajzi gyűjtemény kifejezi a lakosság szlovák eredetéhez és szokásaihoz való kötődését, valamint azt a törekvést, hogy az elődök értékeit az utódok számára bemutassák.

– A tárgyak gyűjtése már az 1980-as években elkezdődött, néhány iskolai tanuló, és a hagyományőrző kör lelkes tagjainak részvételével. A gyűjtemény ezek után folyamatosan gyarapodott, jelenleg közel 100 darabból áll, és jól tükrözi a múltbéli népi tárgyi világot. Az épületet, amelyben az összegyűjtött darabok elhelyezésre kerültek, 2005-ben vásárolta meg Bokor Község Önkormányzata, az akkor még működő Szlovák Kisebbségi Önkormányzattal közösen. Utóbbi közel kétéves költségvetését ajánlotta fel a ház megvételére. Felújítása a települési önkormányzat által nyert pályázati pénzből valósult meg – mondta Szepes Péterné Aranka, a gyűjtemény kezelője.

Az első szoba Kalocsai Jánosné, helyi lakos hagyatékából került berendezésre, ami a bokori szlovákok népi kultúrájának gazdag muzeális értékeit őrzi. A következő helyiségben, ahol a család tartózkodni szokott, a mindennapok használati eszközei és tárgyai kerültek kiállításra. A szabad kéményes konyhában kenyérsütésre alkalmas kemence is van, amit rendezvények során használni is szoktak. A ház végében található még egy helyiség, ami felújítása óta közösségi térként funkcionál. A tájháznak minden évbe számos látogatója akad, mert a faluba érkező vendégek és turisták között nagy népszerűségnek örvend.

Régi templomok őrzik a múltat

A falu műemlékei közé sorolható egy 13. századra datálható templom, melynek romjai ma már alig láthatóak. A falmaradványok a jelenlegi temető legmagasabb pontján fekszenek nagyrészt fákkal és bokrokkal benőve.

Az épület nyugati fala több méter hosszan még most is áll, szabályosan keletelt, vegyesen bazalt és mészkő. A falu ma is álló evangélikus temploma valamikor a 18. század utolsó harmadában keletkezhetett.

A késő barokk stílusban készült templom egyhajós, téglalap alakú, keletelt. 1863-ban egy tűzvész során leégett.