Ólom a vízben – a cső okozhatja a gondot Nógrádban

A magyarországi lakóházak egyharmada 1945 előtt épült, az ilyen házakban élők felét érintheti a régi csövekből származó ólomszennyezés. Az ivóvízben oldott ólom hosszú távon súlyos egészségkárosodást okoz – írta a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) annak a projektnek a honlapján, mely többek között erre a közegészségügyi problémára ­fókuszál.

A csapvíz ma Magyarországon az egyik legszigorúbban ellenőrzött élelmiszer, ugyanakkor az ivóvíz az épületen, lakáson belül szennyeződhet. A legfőbb problémát az ólomcsövek jelentik, de gondot okozhat például egy rézcsap vagy akár a vízóra is. Ólomcsövek többnyire a régi házakban találhatók, ami akár több százezer magyar családot érinthet. Az ivóvízbe beoldódó ólom főleg a magzatokat és kisgyermekeket veszélyezteti, szellemi fejlődésüket károsítja. Hosszú évek alatt a felnőtteknél is kialakulhat például vérszegénység, vesekárosodás – közölte az NNK.

Összegzésük szerint 1945 előtt épült házban jó eséllyel található ólomból készült vízvezeték. Az 1945 és 1975 közötti kivitelezések esetén már csak közepes a kockázat, 1975 után pedig már jellemzően nem építettek be az épületekbe ilyen csöveket. Egyéb ólomforrások is szóba jöhetnek azonban az ivóvízhálózatban, például egyes horganyzott acél- vagy rézcsövek, ólomtartalmú forrasztások, esetleg csaptelepek.

A népegészségügyi központ egy online térképre is felvitte a csapvíz ólomtartalmának kockázati szintjeit. Az ábrázolás alapja a 2011-es népszámláláskor megadott épületkor-adatok, a fentiek alapján a kockázatot magas (1945 előtt), közepes (1945 és 1975 között) és alacsony (1975 után épült házak) szinten különítik el. Nem meglepő, hogy a csapvíz ólomtartalmának kockázati szintje Salgótarján legtöbb városrészében közepes vagy magas.

A nógrádi megyeszékhely közigazgatási területéről alacsony kockázati szintbe csak a Gorkij-telep, Károlyi egy jelentős területe, a Pécskő és Kistarján utak panelházai, illetve a Beszterce-lakótelep meghatározó része tartozik. Más városrészekben lényegében csak néhány alacsonyabb kockázati szinttel megjelölt utcát vagy háztömböt találni. A magas kockázat leginkább Jónásch-telep, Zagyvaróna, Rónafalu, Rónabánya, Salgóbánya és Somoskő meghatározó részét, továbbá a baglyasaljai, a rokkanti és zagyvapálfalvai utcák, illetve a Salgó és Acélgyári utak házainak jelentős hányadát érinti.

Salgótarjánhoz hasonló kockázati karakterrel bír Bátonyterenye is, Pásztón és Szécsényben viszont alig találni magas kockázatú tömböket, lakótelepeket. Balassagyarmaton a történelmi városmag épületeiben élők számolhatnak magas kockázati szinttel.

Szakemberek szerint az ivóvíz ólomtartalmának fogyasztási helyen történő csökkentésére alkalmasak lehetnek egyes otthoni ivóvíz-utótisztító kisberendezések.

Ezernyi minta igazolta eredmény

Eddig összesen csaknem háromezer – szám szerint 2700 – vízminta érkezett be a Nemzeti Népegészségügyi Központba, ahol egy európai uniós komplex projekt keretében a csapvíz ólomtartalmát is vizsgálják. A beküldött anyagok csaknem ötödénél találtak eltérést a szakemberek – közölte az NNK a Világgazdasággal. Az eddigi vizsgálatok visszaigazolták, hogy jellemzően a régi épületekben mutatható ki határérték feletti ólomkoncentráció. A mérési eredmények alátámasztották azt is, hogy a csapvíz kifolyatása jelentősen csökkenti az ólomtartalmat. A fennálló veszéllyel erősen érintett régi épületekben folyatás hatására a határérték feletti minták több mint kétharmadában a határérték alá csökkent a fém koncentrációja.