Ne mentsünk meg árvának tűnő madárfiókát!

A szakemberek minden évben felhívják a figyelmet, hogy ezeknek a fiókáknak a nagy része a látszat ellenére sem árva, a magányosnak tűnő fiókaállapot pedig a legtöbb esetben nem véletlen és nem is baleset következménye, hanem a madarak túlélését segítő, finoman hangolt viselkedési mechanizmus. Éppen ezért ezeket a kismadarakat szükségtelen megmenteni és hazavinni. Ha ezt mégis megtettük, akkor tanácsos a lehető leghamarabb visszajuttatni a fiókát a megtalálási helyére, hogy a szülei tovább nevelhessék.

A korai fészekelhagyásról és a fiókák viselkedéséről Papp Ferenc, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nógrád Megyei Helyi csoportjának elnöke nyilatkozott a nool.hu-nak.

– A madarakat aszerint, hogy a tojásból kikelő fiókák milyen fejlettségi fokon állnak, több csoportba sorolhatjuk. A fészekhagyó madarak, a tyúkfélék, récék és ludak esetében a fiókák felszáradás után tökéletesen mozognak, pehelytollazatuk fejlett, követni tudják szüleiket és többnyire önálló táplálkozásra is képesek. Ezzel szemben a fészeklakó madarak fiókái a kikelés után még napokig a fészekben maradnak, csupaszok, tehetetlenek és többnyire vakok, aminek következtében még sokáig szüleik gondoskodására és táplálásra szorulnak – mondta a szakember, aki azt is kiemelte, hogy a két csoport mellett létezik egy harmadik is, a részleges fészekhagyók csoportja.

Az ő esetükben a fiókák egy bizonyos fejlettségi fokon, még a tökéletes röpképesség elérése előtt kiugrálnak a fészekből, és szétszóródva a sűrű aljnövényzetben igyekeznek túlélni, miközben szüleik továbbra is etetik őket. Ide soroljuk a kertjeinkben oly gyakori énekes és feketerigót, a házi rozsdafarkút, de a baglyokra is jellemző ez a viselkedés, és kisebb mértékben az odúlakó cinegékre, verebekre is.

Mikor segítsünk?

Minden madárfaj vonatkozásában igaz, hogy a csupasz vagy csak fehér pehelytollakkal fedett, járni és állni nem tudó madárfióka segítségre szorul. Ha megtaláljuk a fészket és az hozzáférhető a számunkra, akkor nyugodtan megpróbálhatjuk az ilyen fiókát visszahelyezni, hisz a szülők nem fogják rajta megérezni az emberszagot. A hosszabb ideig tartó esős és viharos, nagy széllel járó időjárás is okozhat problémákat. Leszakadt fészek esetében a fiókákat kosárba vagy műfészekbe helyezhetjük, majd azzal együtt felerősíthetjük őket a megtalálás helyének közelében. Mindezeken felül fontos alapelv, hogy a bármilyen korú, jól láthatóan sérült, a lábát vagy szárnyát lógató, furcsán tartó vagy vérző sebbel rendelkező madár segítségre szorul. Ha ilyen madarat találunk, akkor az a legtanácsosabb, ha felkeressük valamelyik madármentéssel foglalkozó intézményt.

Az egyértelmű kockázatok mellett e viselkedés előnye, hogy lerövidül az időszak, amikor a szabadon, ágak között fészkelő madarak utódaira veszélyes ragadozók az egész fészekaljat elpusztíthatnák. A repülni még nem vagy csak részben tudó fiatalok fejlett és ösztönös rejtőzködő programmal rendelkeznek. Keresnek maguknak egy ideális búvóhelyet a sűrű aljnövényzetben, és ott viszonylag keveset mozogva meghúzódnak. Szüleik hangjelekkel tartják velük a kapcsolatot, és továbbra is gondozzák, etetik őket. Ennek következtében nem is szorulnak az emberek segítségre.

– Szem előtt kell azonban tartanunk, hogy minden eset más, és a madarakat kevésbé ismerő embereknek nehéz eldönteniük, mikor cselekednek megfelelően. Vannak ugyanis helyzetek, amikor tényleg szükséges a közbeavatkozás. Akkor járunk el tehát a leghelyesebben, ha jól megfigyeljük a madárfiókát és a környezetét, esetleg készítünk fényképet vagy videót, majd felkeressük az illetékes nemzeti parkot vagy más madármentéssel foglalkozó szakembereket, akik tanácsot tudnak adni a helyes teendőket illetően – tette még hozzá Papp Ferenc.