Kerámiacsempéken él tovább a Karancs Szálló

A megyeszékhely Fő terén áll – immár lassan húsz éve üresen – egy ingatlan, amely egykor egy virágzó ipari város szimbóluma volt. Ez az épület nem más, mint a Jánossy György építész nevéhez köthető, Salgótarján egyik szimbólumának is tekinthető, 1964-ben megnyitott Karancs Szálló, amelyben – szürke külseje ellenére – annak idején színes programok és terek várták az odaérkezőket.

Utóbbiak közül talán a legismertebb Csohány Kálmán grafikusművész tizennyolc négyzetméteres, több száz színes kerámialapból álló Énekek Éneke című kompozíciója, ami a szálloda bárjának falát borította régen. Az épületet 2006-ban átalakították, emiatt a műalkotást el kellett távolítani, azonban a Csohány Baráti Kör Pásztó Kultúrájáért Alapítvány tagjai összefogásának hála az épen megmaradt kerámialapokat elszállították, így azok a pásztói Mikszáth Kálmán Líceum aulájában mind a mai napig megtekinthetők és inspirációként szolgálhatnak a fiatalok számára.

Így például a Kísérletváros nevű csoportot alkotó diákoknak, akik időt nem sajnálva vetették bele magukat a szálloda múltját őrző dokumentumokba. Erőfeszítésük nem volt hiábavaló, hiszen a kutatás közben számos érdekes történetre leltek. Ezeket a Csohány-fal mintájára kerámiacsempéken örökítették meg, és a hétvégén nyílt belőlük installáció Salgótarjánban, a Dornyay Béla Múzeum bejáratánál.

Erdei Krisztina fotóművész, a csoport művésztanára elmondta: az emlékezetkutatás napjainkban egyre fontosabb téma és a művészek számára is egyre érdekesebb terep.

– Azért a Karancs Szállót választottuk a projektünk központi témájaként, mert ez az épület itt van a város központjában, épp a szemünk előtt. Mindenki kötődik hozzá és mindenkiben kérdéseket vet fel: mi folyik a jelenben? Hogyan tud a város jövőjéhez kapcsolódni? A kiállítás ötlete folyamatosan körvonalazódott bennünk. A kutatások során találtunk rá Csohány Kálmán kerámiafalára is, majd elkezdtük megismerni a történetét. A presszó a maga nemében is egy fontos helyszín volt, ahol a helyiek és a messziről érkezők találkozhattak. Ott volt a kerámiafal, ami egyfajta emlékezet beemelése az akkori jelenbe, és azt gondoltuk, hogy a mi jelenünket is szeretnénk valahogy megörökíteni hasonló formában – mondta Erdei Krisztina.

A fővárosban élő fotóművész elmondta: a híres kerámiafal újratervezésével azt szeretnék bemutatni, hogyan is kapcsolódunk mi ahhoz a múlthoz. Fontos, hogy lássuk, a Karancs Szálló és öröksége nem csupán egy halott múlt, érdemes lenne valamilyen funkcióval felruházni a jövőben. Ennek akár az első lépése lehet az, hogy felelevenítjük a szálló és a kerámiafal fontosságát.

Az installáció számos különlegességet elárul a Karancs Szálló történetéről. Például arról, hogy egy évben százharmincezer eszpresszót fogyasztottak a vendégek a bárban, vagy arról, hogy az 1964. április 4-i megnyitó után egy hónappal itt szállt meg az első női űrhajós – Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova – férje, a szintén űrutazó Andrijan Nyikolajev.

– Az egyik legizgalmasabb történetnek Andrijan Nyikolajev Salgótarjánba érkezését tartom. Egy régi újságcikk beszámolt róla, hogy egy díszebéden a megyei pártbizottság első titkára ajándékokat nyújtott át neki. Ezek között egy hollókői népviseletbe öltöztetett baba is volt. Úgy gondolom, hogy ezt inkább Tyereskovának szánták, ami mindössze azért volt érdekes számomra, mert abban az időben nagy szó volt, hogy a feleség híresebbé vált űrhajósként, mint a férje, aki szintén kiváló asztronauta volt – tette hozzá nevetve Erdei Krisztina.

Középiskolások a kísérletvárosban

A DemoLAB egy 2018-ban indult innovatív művészeti-pedagógiai kezdeményezés, amely keretén belül másfél évvel ezelőtt létrejött a salgótarjáni Kísérletváros csoport. Erdei Krisztina elmondta: a különböző munkák kivitelezésében nagyjából húsz diák vesz részt. A DemoLAB kezdeményezésének különlegessége, hogy a tanár, vagy művész a középiskolás diákok csoportjával szorosan együttműködik, tehát nem a „pedagógus” vezeti a diákokat egy feladat adott megoldása felé, hiszen a diákok véleménye éppolyan fontos. A projektek általában egy beszélgetéssel kezdődnek, ahol a tanárok egyeztetnek a fiatalokkal arról, mit tartanak érdekesnek a környezetükben. Erdei Krisztina kifejtette továbbá, hogy egy ilyen beszélgetés eredményeként készült el tavaly nyáron a csoport Karancs Szállóval kapcsolatos kiadványa, majd a napokban bemutatott kerámiacsempékből álló installáció.