Babákra szabva őrzi meg a palóc népviseletet a szalmatercsi asszony

Kisebbfajta múzeum a Béke út 38. szám alatti lakás, a falakon gobelinek sokasága, a polcon babák és horgolt díszek sorakoznak. Déska Istvánné igen széles alkotói repertoárja ötven évvel ezelőtt a gobelinek készítésével kezdődött. Férje az akkori Csehszlovákiában dolgozott, tőle kapta az alapanyagot.

Első munkája, amit ma is őriz, a pozsonyi vár. Ezt az évek során aztán nagyon sok követte. Többek között a falon függ a szalmatercsi templom képe is. Ahogy mondta, nem szívesen válik meg műveitől, mert mindegyikhez valamilyen érzés, emlék köti. Nem adja el őket, csupán a családtagjait ajándékozza meg egy-egy alkotásával. Ők néha külön kérik, hogy készítsen számukra valamit. Most például bátyja szeretne egy oroszlán csillagjegyű képet az unokája részére.

A szobában népviseletbe öltöztetett babák sorakoznak a polcon. Ezekkel is szeretné megörökíteni falujának népviseletét, hiszen az napjainkban már kezd feledésbe merülni. Közel harminc évvel ezelőtt a Búzavirág Népdalkörrel, amelynek ő is tagja volt, népviseletben vettek részt Balassagyarmaton az Anna-napi búcsún.

– Látva a szebbnél szebb népviseleteket, azonnal beleszerettem ezekbe a ruhákba, s elhatároztam, hogy babák formájában elkészítem megyénk összes népviseletét – emlékezett vissza. Az elhatározást tett követte. Autodidakta módon képezte magát, könyvekből tanulmányozta a települések népviseletét, több helyre személyesen is ellátogatott. Miután elkészült az első baba, még inkább kedvet kapott az alkotáshoz.

– Nincs varrónői képzettségem, a salgótarjáni kórházban dolgoztam kisegítőként. A kézügyességemet, a varrás szeretetét édesanyámtól örököltem. Kell hozzá, mint mindenhez akarat, szorgalom, kitartás. Nem könnyű, amit csinálok, a babák elkészítése precíz, aprólékos munkát igényel, de annál felemelőbb az érzés, amikor eggyel-eggyel elkészülök. Szeretek vele foglalkozni, annak idején a gyermekeimet, az unokáimat is az általam készített textiljátékokkal ajándékoztam meg – vélekedett.

Hagyományőrzésre is kiváló babák

Az egyik szobában több mint ötven, különböző népviseletbe – köztük természetesen helyibe is – öltöztetett baba sorakozik a polcon. Déskáné elmagyarázta, a babák segítségével tudja megmutatni a fiataloknak, hogy milyen volt a népviselet egykor Szalmatercsen. A lányok kék és rózsaszín rakott ruhában jártak, díszes farkas főkötőt hordtak. A menyasszony fehér csipkéből készült ruhát viselt az esküvőn. A férfiak öltönye sötét volt, pitykés mellénnyel, maslival és szalagos kalappal. A menyecskék piros ruhát hordtak, nem volt főkötőjük. Idősebb korban már sötétebb ruhában jártak a nők.

A gobelinek, a babák és egyéb tárgyak készítése a hobbim. Örömmel foglalatoskodom velük. Kikapcsolódom, elmélyülök a munkámban, megszűnik körülöttem a világ. Szeretem a falumat, bár igaz, hogy Ságújfalun születtem, de ide jöttem férjhez, így ma már szalmatercsinek vallom magam. Azzal is szeretnék hozzájárulni a falu életéhez, hogy a munkám alapján ne merüljön feledésbe az egykori népviselet – mondta lelkesen. Férje, míg egészségi állapota engedte, segített a munkában, ő készítette a babák talpazatát.

Munkáit már nagyon sok helyen megcsodálhatták az emberek, többek között Karancsságon, Endrefalván, Ságújfalun. A szurdokpüspöki kiállításra, a helyiek kérésére egy libát is készített. Bükkszéken pedig nagy sikere volt a tematikus baba lakodalmas kiállításának.

Déska Istvánné reméli, hogy Szalmatercsnek mielőbb lesz faluháza, ahol a palóc, közöttük a helyi népviseletbe öltözött babák is végleges otthonra lelhetnek. A nyugdíjas korú alkotó szívesen adja tovább tudását a helyi fiataloknak.